Mary Shelley 19 évesen írt sikerregényét már számtalan módon dolgozták fel az elmúlt évek során. Szinte minden évben jelennek meg filmek, előadások és még sok más művészeti alkotás, amik valamilyen módon a regényt kívánják feldolgozni, így nem meglepő, hogy idéntől a Vígszínházban is átélhetjük ezt a történetet.
Lelkesen vártam az előadást, hiszen idáig nem sok könyvnek sikerült úgy bevonzania, mint a Frankensteinnek. Nagy elvárásokkal ültem be az előadásra, ám vegyes érzelmekkel távoztam.
A nyitány nagyon erős volt, amikor először megpillanthatjuk a viharban vergődő Prometheus hajót, az igazán hatásos. Később viszont kissé csalódottan konstatáltam, hogy a hajó lesz az egyetlen látványos díszlet az előadás alatt, igaz, ezt meglehetősen kreatívan alkalmazzák.
A színészi munkát kiemelkedőnek találtam. Főleg ifj. Vidnyánszky Attilát emelném ki, aki mesterien játszotta el a teremtményt. Megítélésem szerint minden más szereplő is a helyén volt, a monológok azonban kissé hosszúak lettek és nagyon sok volt belőlük. Az előadás hossza három óra, ami önmagában nem baj, de főleg az első felvonás vontatottá vált. Ezt én nem rónám fel nagy hibának, mivel ezen valószínűleg változtatni fognak, mint ahogy ez a legtöbb új előadásnál megtörténik. Szerintem bő húsz perccel lehetne csökkenteni a játékidőn.
A hanghatások kiválóak voltak. Én személyesen örültem volna több zenének. A végén a Pink Floyd bejátszás nagyon tetszett.
A Vígszínházra immár jellemzően itt is alkalmaztak élő vetítést, aminek segítségével sokkal könnyebben befogadhatóvá válik a színészek játéka. Talán kicsit túl is van használva, én ezekből is csökkentenék.
Különösen nagy változtatások nincsenek a könyvhöz képest, furcsa volt, hogy itt nem Victort mentik ki, hanem fordítva és Victorhoz csatlakozik egy másik hajó legénysége, és amit teljesen nem értettem, hogy miért keverték bele az előadásba az Endurance expedíció történetét. Egyrészt ez Mary Shelley idejében még nem történt meg, másrészt teljesen ellentétes a valós történet azzal szemben, amit a színpadon látunk, és még történelmi tényeket is meghazudtolnak.
Az Endurance történet arról lett híres, hogy Frank Arthur Worsley kapitány páratlan vezetői képességeinek köszönhetően mindenki túlélte a katasztrófát. Az előadásban pedig jeleneten kívül meghalt a legénység egy része és a végén fellázadnak a kapitányuk ellen. Én ezt a történetet biztosan nem kötöttem volna össze a Frankensteinnel. Értem, hogy mi volt a cél ezzel, hogy Victor a kapitányban lássa fiatal mását, de ehhez lehetett volna választani egy jobban passzoló történetet.
Összességében így is ajánlom az előadást, mert az alaptörténet mély és elgondolkodtató témáit érdemes minél többször feldolgozni, és ez alapvetően jól sikerült a Vígszínháznak, még akkor is, ha én többet vártam ettől a színházlátogatástól.
Felföldi-Fi Noel 12. C