Interjú az U19-es tollaslabda Európa-bajnokság résztvevőjével
Hogyan és mikor derült ki számotokra, hogy tagjai lehettek a magyar U19-es válogatottnak az Európa-bajnokságon? Mit éreztetek, amikor megtudtátok?
Anna: Az Európa Bajnokság előtt körülbelül fél évvel tudtam meg a hírt, örültem neki nagyon, de egy kicsit számítottam is már rá.
Balázs: Én inkább már elvárásként tűztem ki magamnak, hogy tagja legyek az U19-es válogatott csapatnak miután részt vettem az U17-es EB-n, ennek ellenére nagyon jó érzés volt, mikor megtudtam (nyár elején), hogy a csapat tagja lehetek, főleg, hogy ez az EB hazai rendezésű volt.
Hogyan készültetek az EB-re? Volt valami különleges a felkészülésben az átlagos versenyekhez képest?
Anna: A nyáron több edzésem volt, mint iskolaidőben, ezáltal jobban fel tudtam készülni. Sok kondi és futóedzésem lett a tollaslabda-edzések mellet. Egy ötnapos nyári edzőtáborunk is volt az EB csapattal.
Balázs: Sajnos márciusban egy spanyol nemzetközi versenyen részleges bokaszalagszakadást szenvedtem, ezért ez egy kicsit megnehezítette az EB-re való felkészülést, de szerencsére nyár elejére már 100%-os tudtam lenni. Több válogatott
edzőtáborban is részt vettünk, és felkészülőversenyen is, ami kicsit visszarázott minket a versenyzésbe.
Augusztus 18–22. között rendezték a csapat Európa-bajnokságot. Milyen volt a magyar csapat tagjaként pályára lépni? Milyen mérkőzéseken szerepeltetek és hogyan alakult számotokra a csapatverseny?
Anna: Nagyon jó érzés volt egy csapatként versenyezni, ez nagy lendületet adott a meccseimben. A csoporton belül harmadikak lettünk, kikaptunk a spanyolok és a svájciak ellen, viszont a svájciaktól sikerült elvennünk egy szettet, és szerintem a maximumot kihoztuk ebből a mérkőzésből. Én a csapatbajnokság részén mind a három számban szerepeltem, általában
minden csapat ellen más felállásban játszatták az edzők a csapatunkat. A csoportmeccs után volt még egy helyosztó, amit az osztrákok ellen játszottunk, és bár szorosan, de sikerült megnyernünk kettő szettben.
Balázs: A csapat Európa-bajnokságon Spanyolországgal, Svájccal, és Izlanddal voltunk egy csoportban, ami erős csoportnak számított. Először Svájc ellen játszottunk, ahol az első szettben nagyon nem találtuk az ellenszert, de a másodikban hatalmasat fordítottunk, és meg tudtuk nyerni azt a szettet, de sajnos a harmadikban újra nagy hátrány alakult ki, és azt már nem tudtuk ledolgozni, így a döntő szettben alulmaradtunk. Szerintem ez volt az egyik legizgalmasabb csapatmeccsünk, főleg úgy, hogy erre a meccsre rengeteg szurkoló látogatott ki, ami nagyon sokat dobott a játékunkon. Ezt követően a spanyolok ellen
játszottunk, de mindegyik szettben nagyon elhúztak az elején, és nem tudtuk visszahozni, így őket sajnos nem sikerült megszorongatni. Következő nap Izland ellen léptünk pályára, ahol esélyesebbek voltunk, és a papírformát hozva két sima szettben meg tudtuk nyerni. A csoportban 3. helyen végeztünk, így osztályozót játszottunk Ausztria ellen a 17. helyért, az
első szettet magabiztosan tudtuk hozni, viszont a második szettben nagyon elhúztak, de egy hatalmas fordítással meg tudtuk nyerni a találkozót, így 17. helyen zártuk a versenyt.
Volt a csapatverseny során olyan mérkőzés vagy pillanat, amely különösen emlékezetes maradt számotokra? Mi történt, és miért volt fontos nektek?
Anna: Nagyon emlékezetes volt számomra, amikor az osztrákok ellen megnyertük a csapatmérkőzést. Az egész meccset végigszurkoltuk, és mindenkin látszódott a küzdelem és a motiváció. Az utolsó pont beütése után az egész csapat berohant a pályára, és együtt ünnepeltük a győzelmünket, ez egy olyan pillanat volt, amit szerintem soha nem felejtek el!
Balázs: A Svájc és Ausztria elleni mérkőzés nekem nagyon emlékezetes volt, mert bár kikaptunk a svájciaktól, de a második szettben hatalmas hátrányt dolgoztunk le, ami a szurkolókat és minket is nagyon felpörgetett, és itt nagyon jó érzés volt pályán lenni, a szurkolóknak játszani. Ausztria ellen ugyanúgy a második szettben nagyon nagy hátrányba
kerültünk, de vissza tudtuk hozni, ami a szurkolóknak volt köszönhető, akiket eszméletlenül jól buzdítottál, és hatalmas hangulat lett a csarnokban.
Augusztus 22–27. között következett az egyéni Európa-bajnokság. Mely versenyszámokban indultatok, és milyen eredményeket értetek el?
Anna: Én mindhárom számban indultam: egyéni, páros és vegyespáros. Párosban Karalyos Etelkával, vegyesben Balázzsal játszottam. Egyéniben és párosban egy meccset nyertem, a következőn kikaptam, vegyespárosban sajnos már az első meccsen vereséget szenvedtünk.
Balázs: Az EB egyéni szakaszán mindhárom versenyszámban indultam. Egyéniben először egy írrel játszottam, akit magabiztosan meg tudtam verni két sima szettben. A párost Ágai Zénóval viszont három szettben elveszítettük, ami nagyon fájt, mert az első szettet nyertük, és a második szettben még 9-2-re is vezettünk. Vasárnap csak vegyespárost játszottam Annával,
de a francia ellenfél nagyon erős volt, és nem adott esélyt a labdamenetekben. Hétfőn a legjobb 32 között játszottam egy litván ellen, aki két szoros játszmában le tudott győzni, így ezzel nekem befejeződött az EB.
Melyik eredményetekre vagytok a legbüszkébbek az EB-ről? Miért éppen arra?
Anna: Az egyéni meccsemre vagyok a legbüszkébb, mert egészségügyileg sem voltam a legjobban egy megfázás miatt, de mégis stabilan és koncentráltan tudtam játszani.
Balázs: A páros meccsre vagyok a legbüszkébb, mert ott játszottam magamhoz képest a legjobban, és annak ellenére, hogy kikaptunk, nagyon nagy hangulatot csináltunk a csarnokban, és ez a játékunkra is pozitív hatással volt.
Volt olyan mérkőzésetek, ami különösen nehéz vagy izgalmas volt? Mesélnétek róla egy kicsit? Mi járt a fejetekben a mérkőzés közben?
Anna: A vegyespáros meccsemet éreztem a legnehezebbnek, ahol egy francia páros ellen játszottunk. Szintben szerintem nem voltunk alattuk, viszont nagyon sokat hibáztunk, így kikaptunk. Én személy szerint tehetetlennek éreztem magam azon a meccsen, mert bármit próbáltam változtatni a játékomon, hogy jobb legyen, úgy éreztem, hogy nem sikerül semmi.
Balázs: A litván ellenfelem ellen nagyon nehéz volt játszani, mivel elég agresszív játékstílusa volt, és ez nem nagyon feküdt nekem, nem találtam a játékomat, próbáltam egy-két ütésből megoldani, de ez egy kicsit kapkodóssá vált. Viszont a második szettben meg tudtam érezni a játékot, fej-fej mellett haladtunk, és 13-18-ról is vissza tudtam jönni, de aztán 19-21-re
vereséget szenvedtem.
Milyen érzés volt, hogy az Európa-bajnokságot Tatabányán rendezték, vagyis gyakorlatilag hazai pályán versenyezhettetek? Éreztétek a közönség támogatását? Jelentett ez plusz motivációt vagy inkább nagyobb terhet?
Anna: Amikor megtudtam, hogy Tatabányán lesz a verseny, nem tudtam hogy örüljek-e a hírnek vagy inkább az ellenkezőleg. Féltem attól, hogy esetleg jobban fogok izgulni, de így utólag egyértelműen tudom mondani, hogy pozitívan hatott rám a magyar közönség, jó volt tudni, hogy ilyen sokan eljöttek, hogy szurkoljanak nekünk.
Balázs: Én nem hittem volna, hogy a hazai közönség ilyen sokat fog számítani! Már az első napon elképesztő hangulat volt, és engem ez nagyon motivált, már nemcsak a csapatnak játszottam, hanem a szurkolóknak is, és ez nagyon jó hatással volt rám. Ez az EB a szurkolók nélkül nem lett volna ekkora élmény.
Egy ilyen verseny természetesen nem csak a mérkőzésekről szól. Milyen volt az EB hangulata a pályán kívül? Találkoztatok más országok versenyzőivel? Szereztetek új ismerősöket vagy barátokat?
Anna: A hangulat a legtöbbször nagyon jó volt, esténként sokszor összeültünk a csapattal kártyáztunk, társasoztunk. Sok ismerős arc volt, akiket az eddigi nemzetközi versenyekről ismertem meg.
Balázs: Az ilyen nemzetközi versenyek nagyon jó alkalmak, hogy tudjak beszélni külföldi játékosokkal, akiket például nemzetközi edzőtáborokban ismertem meg. A magyar csapatban is nagyon jó volt a hangulat, sok időt töltöttünk egymással a pályán kívül is, annak ellenére, hogy sokat voltunk a csarnokban, és ez eléggé fárasztó tud lenni. Jólesett, hogy sok
jó barátom, családtagom eljött megnézni pár meccsemet, ami tényleg igazán különlegessé tette ezt a versenyt.
Volt valamilyen vicces, különleges vagy meglepő élményetek az EB alatt, amit szívesen megosztanátok az iskolaújság olvasóival? Olyan is jöhet, ami nem kapcsolódik közvetlenül a versenyzéshez.
Balázs: Sok vicces pillanata volt az EB-nek, főleg, hogy a magyar csapat volt a középpontban, így rólunk készültek minden nap interjúk, és feltettek korábbi felvételeket, amiken jót röhögtünk a többiekkel.
Mit adott nektek ez az Európa-bajnokság sportolóként és emberként? Tanultatok valamit magatokról, a versenyzésről vagy a csapatmunkáról?
Anna: Azt megtanultam, hogy mennyire nagy szükség van arra, hogy pályán kívül is összetartson a csapat, mert csak így tudunk a versenyen is teljes mértékben együttműködni.
Balázs: Hatalmas élményt adott ez az EB, legfőképp a profi hangulata miatt, és a szurkolók is elképesztően támogattak minket, amit egy átlagos versenyen nem lehet átélni. Úgy gondolom, hogy az eddigi egyik legjobb versenyem volt, annak ellenére, hogy
eredményben nem tudtunk extrát mutatni.
Mennyire nehéz összeegyeztetni az iskolát azzal a sok edzéssel és versennyel, ami ahhoz szükséges, hogy ilyen szinten tollaslabdázzatok?
Anna: Nehéz, ha sokat kell tanulnom, akkor kevés energiám marad az edzésre, és ezáltal nem tudom a maximumomat nyújtani, viszont ha kicsit megemelem az edzésszámot, akkor fordítva van ugyanez a tanulással, szóval nehéz összeegyeztetni. Valamelyik mindig jobban előtérben lesz.
Balázs: Elég nehéz összeegyeztetni a sportot a sulival, de szerintem rajtam kívül még sokan így vannak ezzel az iskolában. Szerintem megéri sportolónak lenni, főleg, hogyha egy ilyen hangulatú versenyen tudsz részt venni, de nyilván sok lemondással jár a magánéletben is. Ez az év az érettségi miatt kicsit nehezebb lesz, mint a megszokott, de ha az ember jól
megszervezi a mindennapjait, akkor szerintem ez is megoldható, egy kicsit kevesebb edzés mellett.
Ha egyetlen pillanatot kellene kiválasztanotok az egész EB-ről, amelyet a legszívesebben őriznétek meg emlékként, melyik lenne az?
Anna: Amikor megnyertem az egyénimet, az volt a legelső meccsem az egyéni szakasz alatt. A meccs után az edzőm nem győzött dicsérni, és ez nagyon jólesett!
Balázs: Nincs olyan pillanat, amit különösen ki tudnék emelni, mivel az egész verseny végig fantasztikus volt, de a szurkolókat kiemelném, főleg miután betanítottál nekik egy-két szöveget, amitől tényleg óriási hangulatot teremtettek a csarnokban.
Mi a következő célotok? Van már olyan verseny, eredmény vagy más cél, amit szeretnétek elérni?
Anna: Most utazunk ki kb. két héten belül a VB-re, csak annyi a célom, hogy a maximumomat nyújtsam és jól érezzem magam.
Balázs: Most októberben lesz a VB Egyiptomban, ahol jól szeretnék játszani, és én azzal már elégedett leszek, ha mindent ki tudok hozni magamból. Ezután teljesen az érettségin lesz a fókusz.
És végül: ha három szóval kellene jellemeznetek a tatabányai U19-es Európa- bajnokságot, melyik három szó jutna eszetekbe?
Anna: Tömeg, jókedv, mozgás.
Balázs: Hangulat, támogatás, élmény.
S a beszélgetés végére néhány személyesebb jellegű kérdés: Volt olyan zene, amit mindig meghallgattatok a meccs előtt, hogy hangolódjatok?
Anna: Konkrét nem, de mindig valamilyen modern magyart.
Balázs: Meccs előtt mindig két zenét hallgatok, hogy nehogy lefárasszam magam fejben. Nem tudnék egyet mondani, de az fontos számomra, hogy bemelegítéshez hallgatok egy pörgősebbet, közvetlen meccs előtt pedig a kedvenceim közül egyet.
Mi volt a kedvenc ételetek a verseny alatt?
Anna: Brownie
Mi járt a fejetekben közvetlenül az első mérkőzésetek előtt?
Anna: Általában izgulni szoktam egy kicsit, de mivel már nagyon vártam, hogy játszhassak, ezért -jó értelemben- izgatott voltam.
Balázs: Az első meccsem előtt nagyon izgultam, de mivel a csapat már hatalmas hátrányban volt, mire pályára léptem, így úgy fogtam fel, hogy már nincs mit veszíteni és csak egy ajándék, ha vissza tudjuk hozni. Szerencsére az első meccsem az egyik legjobbra sikerült, és majdnem egálra vissza tudtunk jönni.
Mi az, amit egy kívülálló nem is gondolna egy ilyen szintű tollaslabda-versenyről?
Anna: Szerintem azt, hogy semmivel nem másabb, mint egy átlagos nemzetközi verseny, csak kicsit több a játékos és EB-nem hívják.
Balázs: Egy kívülálló szerintem nem hinné, hogy milyen gyors ez a sportág, és milyen nagy fizikai és technikai tudást igényel, és hogy milyen látványos tud lenni.
Ha újra ott lennétek az első napon, mit csinálnátok ugyanúgy, és mit csinálnátok másképp?
Anna: A játékomon nem változatnék, viszont többet és hangosabban szurkolnék.
Balázs: Jobban odafigyelnék az ellenfelem gyengeségeire, s talán jobban fókuszálnék egy-egy labdamenetnél.
Köszönöm a beszélgetést, interjút, további sok sikert kívánok Nektek!
Hajrá Magyarok! Hajrá Tópartisok!
Fülöp Tamás