Interjú Ballér Biankával és Varga Szabolccsal
A székesfehérvári Vörösmarty Színházat senkinek nem kell bemutatni. Az idei év első előadása, amit megnézhettünk, a Czillei és a Hunyadiak volt. Ezt a darabot eredetileg Vörösmarty írta, ebben az évadban viszont a Spiró György által átírt és Rusznyák Gábor által rendezett darabot nézhetjük meg. Idén a színházban és ebben a darabban is láthatunk új arcokat. Egyikük Varga Szabolcs, akivel készíthettem egy interjút, illetve sikerült egy már ismert arccal, Ballér Biankával is beszélgetnem. A darabbal és még pár érdekességgel kapcsolatban tettem fel kérdéseket.
Mivel itt a Vörösmarty Szinházban új színész vagy, ezért az lenne az első kérdésem, hogy honnan jöttél?
Varga Szabolcs: Budapestről érkeztem, és most vagyok ötödéves hallgató a Színház- és Filmművészeti egyetem prózai szakán. Nekünk negyed-ötödévben az a feladatunk, hogy elkezdjünk színházban dolgozni. Ez úgy működik, hogy vizsgaelőadásokat készítünk, ezeket megnézik színházigazgatók, rendezők és színészek, és ők elhívnak minket előadásokra. Én negyedévben a Vígszínházba játszottam a Pál utcai fiúkban, ez megy még mind a mai napig, és Kecskeméten játszottam a Made in Hungariában. A Vörösmarty Színháztól ezek az előadások annyiban különböznek, hogy itt gyakorlati szerződést kaptam, ami tulajdonképpen egy gyakornoki állás, és egy évre szól, az előbbiek viszont darabszerződések voltak. Emiatt itt a színházban lesz 4 előadásom.
Miért pont a Vörösmarty Színházba jöttél idén?
Amikor másodéves voltam, már akkor szemeztem ezzel a színházzal. Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon jó választás egy pályakezdő színésznek. Mivel nem mi választjuk, hogy hova mehetünk, ezért tavaly volt egy meghallgatásom, ahol Dolhai Attila igazgató úr is látott, ő hívott engem ide, aminek nagyon örülök.
Számíthatunk rád a következő évadban is?
Erre pontos választ nem tudok adni, mivel ez több emberen is múlik, nemcsak rajtam. Ezt az évad végén újratárgyaljuk. Úgy állok hozzá, hogy az idei évadban a lehető legjobbat nyújtsam, mindent, amit tudok, és majd kiderül, hogy hogy alakul a jövő év. Nagyon jól érzem magam itt, a társulat is befogadott, úgyhogy nem bánnám, ha folytatódhatna.
Milyen élmény volt a Czillei és a Hunyadiak előadás, mint itteni legelső darabod? Milyen volt eljátszani Hunyadi László szerepét?
Őszintén, nagyon izgultam az elején, mert szerintem ez egy rendkívül tehetséges társaság hatalmas tapasztalattal, és olyan példaértékű szakmai múltat tudhatnak maguk mögött, amire felnézek. A darab pedig komoly prózai előadás elég nehéz szöveggel, számomra nagy szereppel, amivel az elején meg kellett küzdenem. Viszont szerencsére mindenki nagyon kedves volt, sokat segítettek, és pár hét után már otthon éreztem magam. Örültem, hogy megkaphattam Hunyadi László szerepét! Szerintem ez egy nagyon izgalmas szerep és több közös pontot is sikerült vele felfedeznem, illetve próbáltam a lehető legjobbat kihoznom belőle.
Hunyadi László szerepét játszva láthatunk rajtad szinte mindig egy vértet és egy „kesztyűpáncélt”. Milyen ezekben színészkedni? Van-e ezeknek valami jelentése?
A vértet nagyon nehéz volt megszoknom. Az első ruhapróbánál még nem passzolt rám, a karomat is nehezen tudtam mozgatni benne, de ezt nagyon hamar orvosoltuk és utána szinte észre se vettem, hogy rajtam volt. Én szeretem a jelmezt viszonylag hamar megnézni, ezért is örülök, hogy ezt az úgynevezett kesztyűpáncélt már megkaphattam, s így hamar hozzászokhattam. A jelentésüket tekintve, az ember mindig igyekszik a kellékeivel valami személyes kapcsolatot létrehozni, ezzel is igyekeztem ezt tenni, így kitaláltam egy kis történetet miszerint apámtól azaz Hunyadi Jánostól kaptam ezt a vértet és kesztyűt és azzal, hogy a temetésén elmondom, hogy „Hű leszek testvérhez, királyhoz és hazához” ebben az esküben szentesítem, hogy az egyik kesztyűt, azaz egy részemet otthagyom vele.
Van-e kedvenc részed a darabból?
A végét nagyon szeretem, amikor László meggyilkolja Czilleit, mivel az egy nagyon jól megírt rész, és Sarádi Zsolttal is nagyon élvezetes volt együtt dolgozni.
Halhattunk téged még a nyáron énekelni is. Mióta énekelsz?
Amióta az eszemet tudom éneklek. A zene mindig is az életem része volt, egész életemben körbevett. Komolyabban az általános iskolában, 7.-, 8.-ban kezdtem el foglalkozni. Akkor kerültem be a Petőfi Musical Stúdióba, és az nagyon sokat fejlesztett a tudásomon.
Varga Miklós, édesapukád híres énekes. Volt-e hatással az ő munkássága a te életedre és a pályafutásodra?
Ugyanannyi előnye van, mint hátránya. Az, hogy gyerekkoromban sokat koncertezhettem vele, hatalmas élmény, és ezeket az emlékeket soha senki nem veheti el tőlem. De ezzel szemben nehéz az, hogy az ember híressé váljon, és ne csak azért vagy csak azt tudják, hogy ő kinek a kije. Az egyetem óta kicsit eltolódtak ezek, mivel én kőszínházakban játszom, és bár édesapám is színészkedett, ő inkább énekes, mint színész.
Örülsz annak, hogy a legelső szereped nem énekes szerep volt?
Igen, kifejezetten örültem, hogy nem egy zenés előadásba kellett játszanom először, mivel nem tartom magam énekes színésznek. Szeretek énekelni, és lesz is énekes előadásom (Diótörő és Egérkirály), de örülök, hogy megmutathatom magam prózai előadásokba.
Éneklés vagy színészet?
Ez mindig változik. Kipróbáltam magam a könnyűzenében, voltam televíziós műsorokba is, és akkor a színészet háttérbe szorult. Ezzel szemben miután jelentkeztem az SZFE-re, azután a színészet került előtérbe. Szóval most erre a válaszom az lenne, hogy színészet.
Milyen volt televíziós műsorban részt venni?
A Sztárban Sztár meg egy kicsiben voltam benne 2018-ban. Én voltam ott az egyik „kicsi” Vastag Tomival. Jó élmény volt ebben benne lenni és megtapasztalni, hogy hogyan működik a tv világa. Ezt meg is nyertük, amire büszke vagyok. A másik, amiben szerepeltem az A Dal volt. Ott egy saját dallal indultam, és a középdöntőig jutottam.
Van-e kedvenc előadód?
Sok kedvencem van, de ha csak egyet emelhetek ki, az a Queen.
Van kedvenc darabod, amiben nem te játszottál, hanem nézőként láttad?
Sok ilyen darab van, de ami nagyon nagy hatással volt rám az a Futótűz, amit az Ódry Színpadon játszott a Radnóti Színház.
Mióta vagy a Vörösmarty Színház tagja?
Ballér Bianka: 2018 óta.
Van-e kedvenc előadásod, amiben játszottál?
Az összes előadást nagyon szerettem, de ha csak egyet lehetne választani akkor az a Régimódi történetet nagyon szeretem, mert amikor itt voltam gyakorlaton, akkor az volt az egyik első szerepem, ami nagyon meghatározó volt az életemben.
Vörösmarty Színházon kívül játszottál-e máshol?
Igen, játszottam a Szkéné Színházban a Bűn és bűnhődésben, a Belvárosi Színházban a Rivierában, illetve a Jurányiban a Fajankó című előadásban.
Volt már komfortzónádon kívüli dolog, amit el kellett játszanod?
Igen, volt már. A közelmúltban játszottam a Sirályból az Arkagyina, ami számomra azért volt nehéz, mivel a személyisége távol áll az enyémtől. Illetve a monodrámában az, hogy egy órán keresztül csak én vagyok egyedül a színpadon.
Több érdekesnél érdekesebb jelmezben, ruhában szerepelsz. Hordanád-e őket a színpadon kívül?
A mindennapokban nem, viszont szívesen hordok például a premierbulikra különlegesebb ruhákat. Ezt a részét is szeretem a színháznak, hogy ki lehet élvezni, hogy egy korhű jelmezben vagy egy csinosabb ruhában vagyok. Ezzel szemben a Nibelungban voltak olyan ruhák, amiket nem hordanék az életben, de persze nem ijedek meg ezektől a ruháktól sem.
Ha bárkit választhatnál, hogy szerepelhetnél vele egy színpadon, ki lenne az?
Szerencsés helyzetben vagyok, mert itt olyan színészek vesznek körül, akiket nem tudok megunni, és mindig is szerettem és szeretni fogok velük együtt játszani. De, ha választanom kellene, a Jude Law-val szívesen szerepelnék.
Volt olyan karakter, akivel tudtál azonosulni?
Általában az összes karakterrel tudok azonosulni. De, akivel teljes mértékben tudtam, az a Majdnem Esterházyban Katalin.
Mindig is színész szerettél volna lenni?
Mindig is az akartam lenni, de érdekeltek még más szakirányok is, például a pszichológia és az óvoda-pedagógia is.
A Vörösmarty Színház oldalán láthatunk egy bejegyzést, ahol jellemzik a színészeket, és nálad az szerepel, hogy „Színpadi kaméleon”. Miért?
Szerintem azért lehetek én a kaméleon, mivel aranyos, illetve, hogy a különböző alakok megformálását jól tudom alakítani, s emiatt bíznak bennem: színes vagyok, mint egy kaméleon.
Több új színésszel is van jeleneted a Czillei és a Hunyadiak előadásban. Milyen a kapcsolatod velük?
Szerintem nagyon tehetséges fiatalok jöttek ide, akikkel öröm együtt dolgozni. A Kerekes Marci által játszott Hunyadi Mátyással van egy jelentünk a mosdóban, és azt közösen írtuk meg az eredti Vörösmarty szöveget alapul véve.
A színpadon láthatunk mai elemeket is. Ilyen például, amikor te és Raul tollasoztok. Ennek van-e valami jelentése?
Alapvetően szerintem ezek a történelmi darabok főleg a fiataloknak nehezen emészthetők, ezért tették bele ezeket a jeleneteket. Ennek még az is lehet az oka, hogy ez egy régi történet, ám ezekkel a motívumokkal jelezzük, hogy akár a mai világban is megtörténhetnének: a viaskodások, cselszövések vagy a szerelem, az anyai féltés. Ezekkel közelebb hozhatjuk a történetet. A tollasozás pedig úgy jött, hogy mondtam Rusznyák Gábornak, hogy a vitatkozásnál ne legyen egy általános jelenet, hanem csinálhatnának valamit. Így hoztam fel azt, hogy tollasozhatnánk, és több próba után megszületett az a jelenet.
Tavaly láthattuk az első monodrámádat. Milyen élmény volt?
Nagyon nehéz volt az elején, mivel nem gondoltam, hogy ennyi szöveget meg tudok tanulni. Attól is féltem, hogy mivel egyedül vagyok a színpadon és nincsen segítségem, de az egyik kollegám mondta, hogy ne aggódjak, mivel a nézők a társaim, partnereim ebben az előadásban. Ezt nagy élmény volt megtapasztalni, hogy minden előadás más volt a nézőktől függően.
Van kedvenc előadásod, amit láttál?
Igen, nagyon szeretem az itteniek közül a Kék égboltot, a Webáruházat, a Padlást. Amit tiszta szívből ajánlok mindenkinek az Az anya című előadás. Vagy a Radnóti Színházban megy a 10 és a Parasztopera című előadás, azt is ajánlhatom.
Van kedvenc színészed?
nagyon sok színészt szeretek, de ha egy tényleg kedvenc, akkor az a Varga Mari, mivel szerintem zseniális nő! Fiatalabbként pedig egy kaposvári színészt szerettem nagyon, a Kocsis Palit.
Ha ajánlhatnál egy filmet, mi lenne az?
Nemrég jött ki a mozikban a Mommy Blue című film, amit egy nagyon kedves barátnőm rendezett Mayer Bernadette. Szívből ajánlom mindenkinek, mert egy nagyszerű film lett.
Láthatunk téged sok sporteseményen. Szeretsz sportolni? Van-e kedvenc sportod? Illetve részt vettetek a Budapesti maratonon. Milyen élmény volt?
Szeretek sportolni, a kedvenc tevékenységem a kangoozás. A csapatsportokat jobban szeretem, ilyenek a kosár a kézi. De jógázni és piláteszezni is szeretek. Nagyon örültem, hogy részt vehettünk a maratonon, mivel én már régóta szerettem volna nevezni a színházzal egy csapatban.
A színpadon többször látványosak a tetoválásaid. Van-e ezeknek valami jelentése?
Igen, van a 4 darab fa, az a húgommal egy közös tetkó, mivel 4-en vagyunk testvérek. Van egy koi ponty azt az egyik legjobb barátnőmmel csináltuk, és egy méhecske szintén barátokkal készült. Van a kutyámról, Zeldáról egy, illetve van 2 rózsaszál, ami anyukámat és a nagymamámat jelképezi. Az első tetkóm pedig egy zsiráf.
Milyen az élet a kutyáddal, Zeldával?
Nagyon jó. Nagyon szeretem őt, és annál csodálatosabbat elképzelni, hogy a kutyámmal élhetek, nem tudok. Mindenkinek ajánlani tudom, hogyha van rá mód, fogadjon örökbe egy kisállatot, mivel annyi szeretet van bennük, hogy már a tekintetük is feltölt.
Nagyon köszönöm mindkét színésznek az együttműködését és kedvességét. További jó munkát kívánok nekik a Vörösmarty Színházban, ahol reméljük, hogy minél több darabban láthatjuk majd őket.
Veres Bernadett 11.B