A gimnáziumi és szakgimnáziumi évek egyik legszebb, leginkább várt mérföldköve a szalagavató ünnepség. Iskolánk végzős diákjai számára is elérkezett a nap, amikor a felnőtté válás kapujában állva büszkén viselhetik a remény, a kitartás és az összetartozás kis kék pántlikáját.
A várakozással teli csendben szinte tapintani lehetett az izgalmat a megszépült, modern falak között. A szülők, nagyszülők és tanárok tekintetében a büszkeség könnye csillogott, ahogy a végzős osztályok ünnepélyes menetben bevonultak. Ez az este nem csupán egy rendezvény volt a sok közül: a Csónakázó-tó szomszédságában eltöltött évek lezárását, a gyermekkor végét és egy új, izgalmas fejezet kezdetét jelzi.
A szalag, mely összeköt
Guszlevné Tóth Katalin főigazgató helyettes asszony meghitt beszéde emlékeztetett bennünket az elmúlt évek közös munkájára, a dolgozatok előtti izgalmakra, a művészeti műhelyekben eltöltött kreatív alkotómunkára és arra a láthatatlan kapocsra, amely a tópartis diákokat örökre összeköti. A ceremónia legmeghittebb pillanata a szalagtűzés volt. Ahogy az osztályfőnökök keze nyomán felkerültek a szalagok a szívek fölé, a diákok arcán a komolyság és a meghatottság tükröződött. Ez a kis textildarab mától hivatalosan is hirdeti, hogy viselője az érettségi előtt áll – jelképezi a megszerzett tudást, az életre szóló barátságokat és az iskola iránti hűséget. A szalagtűzés és a diákok számára legjobban várt osztálytáncok között a végzős osztályok egy-egy tehetséges diákja, vagy egy kvartett szórakoztatta a meghatottságtól párás szemű szülőket, tanárokat.
Az ünnepség fénypontját azonban kétségkívül a diákok hónapok óta gyakorolt produkciói jelentették. Az osztályok ötletes, humoros és rendkívül kreatív modern táncai hűen tükrözték az iskola egyedi, művészettel átitatott szellemiségét. A próbák olykor kaotikus pillanatai az ünnepi fények alatt tökéletes harmóniává értek mindenki szeme láttára. A táncpróbák és a ruhaválasztások kezdetben döcögősen indultak, ám ezek csak jobban összekovácsolták a közösséget. A keringő lépéseit figyelve mindenkiben megfogant az a mélyről jövő érzés: ezek a fiatalok már nem azok a megszeppent kisdiákok, akik egykor átlépték a Fürdő sori iskola kapuját. Érett, magabiztos és gyönyörű felnőttekké váltak. A szalag nem csak a felnőtté válást, a gimnáziumi évek végét, elmúlását jelenti. Nem. Hanem egy új kezdetet is egyben. Hogy ne felejtsük el merre tartunk, de legfőképpen, hogy merről jöttünk – ennek mementója ez a kis, kék, másoknak talán egyszerű szalag. Nekünk azonban egy emlék: magában hordozza az elmúlt négy, öt, tán hat év minden közös pillanatát, a felelések izgalmát, a szünetek nevetéseit, a barátságokat és a közösen leküzdött akadályokat. Egyúttal a hűség jelképe is – hűség az iskolához, a diáktársakhoz és azokhoz az értékekhez, amelyeket az itt eltöltött évek alatt kaptunk.
Kívánjuk végzős diákjainknak, hogy a szalag viselése adjon nekik erőt az előttük álló hónapokhoz! Emlékeztesse őket mindig arra, hogy a Tópartiból nemcsak biztos tudással, hanem összetartó, támogató közösség útravalójával indulnak neki a nagybetűs életnek! Köszönjük szépen a tanároknak a szervezést, a munkájukat, és támogatásukat, hogy ez a bál így megvalósulhatott!
Kuti Zoé 12. A