A 12.A osztály érdekes feladatot kapott Soltész Rita tanárnőtől drámaórán: egy tetszőleges festményszereplő szemszögéből írhattunk monológot. A további megoldásokat megtaláljátok a suliújság „Órán íródtak” rovatában!
Edvard Munch: A sikoly
- Az alkotóm nem aztért ábrázol engem sikoltó embernek, mert olyan szörnyűséget láttam volna, amit embernek nem szabdna soha életében, hanem előre vetíti a jövőt és saját fájdalmát és félelmét testesíti meg bennem.
- Ez a fájdalom és félelem nem mástól, mint a természet legnagyobb ellenségetől származik. Magától az embertől.
- Ezt a félelmet az okozza bennem és az alkotómba is, hogy halljuk a környezetünk rémisző sikolyát és szenvedését. A két kezemet fülemre téve próbálom elnyomi ezeket a hangokat, de eddig nem jártam sikerrel…
- Próbálok menekülni a rémes hangok elől, de akármennyire igyekszem messze futni, olyan, mintha követnének… Sőt egyre hangosabbak, és már sokkal jobban is félek, mint amikor elkezdődött bennem a rettegés.
- Nem is olyan régen értem erre az alapvetően gyönyörű látványt nyutó hídhoz, de már ebben sem vagyok képes meglátni a gyönyört, amiért mindenki idejön. Én már csak a puszulást és elveszett értékeket látom a lenyugvó nap sugarai előtt. A természet egyik legnagyobb csodájának nevezhető folyóban sem vagyok képes meglátni már azt, amit rajtam kívül mindenki lát…
- Kezdem úgy érezni, hogy egyedül vagyok és, hogy senki nem képes megérteni azt, amit érzek és hallok… Fáj a látvány fáj a gondolat, hogy mindent tönketeszünk és az is fáj, hogy valamit a természet ezer meg egy év alatt megalkotott, az ember pedig pár évtized vagy akár év alatt képes tönkretenni és elpuszítani.
- Mögöttem az a két barát – amikor elfutottam melletük – megkérdezték, mi bajom van mert már kezdtek aggóni, hogy vajon mi történhetett… És mikor elmondtam nekik, hogy mi aggaszt, egyszerűen kinevettek, és ennyit mondtak – szinte úgy mintha egy emberré váltak volna abban a pillanatban: ,,miért aggódsz olyanon, ami a te életetben biztos, hogy nem következhet be?”
- Erre gúnyosan annyit feleltem nekik: ,, Nem magam miatt aggódom, hanem az emberiség jövője miatt.”
Csordás Szonja 12.A