Március 22-én ismét összegyűltünk, emlékezni…Immár harmadszor rendeztük meg a Sió Attila-emléktúrát, ahol kerékpárosok és gyalogosok hajtottak fejet teljesítményükkel a sportemberként és tanárként egyaránt példaképként tisztelt Tanár Úr előtt.
A túrának sajátos színezetet adott az a tény, hogy egykori tanítványai közül mindenki leérettségizett már, így a Tóparti jelenlegi diákjai csak hírből ismerhetik teljesítményét, eredményeit – az életművét. Ennek ellenére eredményesen folytattuk a megkezdett sorozatot és húsz tópartis mellett tizenegy öregdiák is rótta a kilométereket – remek időben egyfajta rögtönzött évfolyamtalálkozó is kerekedett, az elmúlt hónapok történetei és a régi középiskolai sztorik segítettek felmenni a szuszogtató kaptatón a bodajki sípályánál és lejutni a technikás ereszkedőn, az egykori varjúvári malomnál.
Az első pihenőt a gyalogosok az Országos Kéktúra útvonalán, az Ádám(-Éva) fa maradványainál tartották, ahol a legelszántabbak meg sem álltak a hetven méterrel feljebb elhelyezkedő Vaskeresztig, ahol Károlyi Viktor története szórakoztatta, a remek kilátás pedig lenyűgözte a résztvevőket. A rövid pihenőt követően a Vasutas-pihenőhöz kaptattunk fel, innen meg sem álltunk a vaskori halomsírokig, ahonnan már csak néhány komolyabb lépés volt a fehérvárcsurgói szőlőhegy. Itt ismét megpillantottuk a víztározót, és egyúttal találkoztunk, dicséretet, bíztatást kaptunk túránk egy kerékpáros teljesítőjétől, aki ismerve útvonalunkat, felkeresett minket, hogy tájékozódjon, mikorra vagyunk várhatók a megemlékezés helyszínére.
A következő rövidebb pihenő a tározó partján várt minket, ahol helytörténeti érdekességek hangzottak el egy szerencsés találkozás jóvoltából… A gyalogtúra rajtjába ugyanis busszal mentünk és a járaton találkoztunk Sperg Valéria nyugdíjas pedagógussal, aki gyermekéveiről mesélt nekünk buszozás közben – ezek az esztendők pedig a mai víztározó helyén álló egyik malomban teltek, ahol tizenöten éltek egészen 1972-ig, mikor a környéken lakók közül utolsóként költöztek el az épületből, miközben már a holmijukat szállító teherautónak az – igaz, akkor még sekély – vízszinttel is meg kellett birkóznia. Innen két kilométer volt csupán egyenesen a Tanár Úr kopjafájához, ahol a kerékpáros teljesítők, valamint egykori kollégák, családi barátok és Attila fia, Sió Dávid is várt minket, aki ezúttal is részt vett a kerékpártúrán és a megemlékezésen is.
A kopjafánál iskolánk főigazgatója, Dr. Vizi László Tamásné emlékezett a Tanár Úrra, valamint az öregdiákok elhelyezték a megemlékezés koszorúját. Mécsesgyújtás és néma főhajtás után elszántan vágtunk neki az utolsó négy kilométeres szakasznak, aminek során Kincsesbánya érintésével felkapaszkodtunk a Közép-dunántúli Piros útvonalára, ahonnan egy hangulatos fenyves érintésével érkeztünk meg Iszkaszentgyörgyre, ahol korábban már kerékpárosaink is áthaladtak. Itt mindenki megkapta a túra kitűzőjét, oklevelét és pótolni tudta az elégetett kalóriákat.
A csapat jelentős része itt befejezte a túrát és elköszönt, míg néhányaknak következett az előző évekből ismert „virtus”: tovább, Moha és a Szárazrét érintésével egészen a Tópartiig, még közel tizenöt kilométer megtételével. Az első évben négyen, a másodikban öten, most tizenketten vállalkoztak erre a „függelékre”, ami ezúttal is szokás szerint napnyugta után, de – a Tóparti felújítása miatt – az Ifiházban ért véget, ahol a portás nagyon kedvesen fogadott minket, és készítette el rólunk a csapatképet. Aztán kezdődhet a péntek este és a magyar-török meccs, de ez már egy másik történet.
És a kötelező körök… a gyalogtúrát harminchárom fő teljesítette pénteken, két fő – versenyrészvétel miatt – szombaton, utólagos bejárással. Ők helyezték el a túra (utolsóként megmaradt…) kitűzőjét az előző napi koszorún, így téve teljessé a megszokott megemlékezést. A gyalogtúrán Fülöp Tamás volt a csoport kísérője – hatalmas köszönet érte!! Kerékpárosaink Próderné Pálinkó Szilvia vezetésével tizenegyen teljesítették a távot, a megemlékezésen még öt fő vett részt.
Köszönetnyilvánítás: köszönet illet mindenkit, aki bármilyen formában megemlékezett, illetve hozzájárult a program sikeréhez! A kitűző grafikáját Pető Zsuzsa Aliz tervezte, a rendezvény lebonyolítását a TTT Alapítvány támogatása tette lehetővé. A megemlékezés koszorúját Lejer Tünde virágkötő felajánlásának köszönhetően helyezhettük el a kopjafánál, a célban Pénzesné Romsics Orsolya jóvoltából várták házisütemények a beérkezőket, míg a kedvezményes pizzaszeletekért az iszkaszentgyörgyi Bánya büfének tartozunk köszönettel.
Jövőre, Veletek, ugyanitt…
Fekete Zoltán