Miért jó egy háziállat?

Biztos mindenkinek van legalább egy ismerőse, aki egy vagy több házi kedvencet tart.
De hogyan alakult ki az állattartás, és miért jó az embernek, ha van a háztartásában egy kis
kedvencke?


Már az ősembereknél megfigyelhető volt a kezdetleges állattartás, még ha csak ösztönből is, de rájöttek, hogy profitálhatnak abból, ha egyes állatokkal szimbiózisban élnek. Egyes feltételezések szerint az ember legelőször a farkast szelídítette meg, ami ezután akár a juh – vagy kecskeállományt védte, illetve a vadászatban is nagy szerepet játszott. A háziasított farkasnak is pozitívum volt az együttélés, ugyanis könnyebben jutott élelemhez. A kutya története meglepően jól nyomon követhető az ásatási leletekből. Körülbelül egy időben a kutya domesztikációjával (háziasításával) kezdtek el az emberek juhokat és kecskéket tartani,
segítve saját megélhetésüket.

Talán e ősi ösztönök miatt gondolta úgy az ember nagyon sokáig, hogy ha valamilyen állatot
tart, akkor annak valamilyen szerepe kell, hogy legyen a háznál (pl. kutya-ház- és területvédés
céljából; macska- rágcsálók levadászása; tehén- hús, tej stb.). De mi változott az elmúlt
évezredekben?

Több pszichológus is bebizonyította, hogy a háziállatok kimondottan jó hatással vannak az emberek szellemi és testi egészségére. Ugyanis közelségük csökkentik a stresszt és a vérnyomást. Jelenlétük rákényszeríti az embert a fizikai aktivitásra (főleg ha panelban lakik az illető). De az állat tökéletes hallgatóság is, így ha az ember egyedül él, meg tudja valakivel osztani a gondolatait ezzel csökkentve a depresszió kialakulását, illetve a zárkózottabb gyerekeknél segítik, hogy nyitottabbá váljanak. Ha már szóba jöttek a gyerekek, nagyon
sokan válnak meg kedvencüktől azért, mert a család gyermekkel bővül, de egy finn kórházak
munkatársai arra jutottak, hogy azoknak a gyerekeknek, akik egy háziállattal élnek, sokkal
ellenállóbb immunrendszere lesz. Illetve egy lassabb fejlődést produkáló gyereknél is
ajánlják az orvosok a házi kedvencet, mert rendkívül sokat segíthet a gyermek fejlődésében.

Végezetül: egy kedvencke törődésre és gondoskodásra tanítja az embert és megtanítja neki
talán a legfontosabb leckét, hogy az életben semmi sem örök és meg kell tanulni elengedni
dolgokat és hiányukban tovább élni.


Bíró Tamara 12. B

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .