Február 3-án egy hangulatos tanulmányi kiránduláson vehettünk részt, amelyet Fekete Zoltán tanár úr szervezett. Csapatosan indultunk első úticélunkra, Enyingre. A szovjet temetőhöz megérkezve, tanár úr bemutatta a II. világháborús emlékmű és temető történetét.
Negyven fővel és kilenc telekocsival indultunk útnak, diákok, szülők, öregdiákok, tanárok, családi barátok, hogy egy tartalmas, tematikus napot töltsünk el a megye déli részén. Az első megálló a szovjet emlékmű volt, ahol közel négyszáz hősi halott nyugszik, döntő többségük nevesítetlen. Itt a katonai események összefoglalására, a hadszíntér bemutatására került sor.
Ezt követően a Rendelőintézet épülete előtt álltunk meg Szent-Györgyi Albert szobránál, aki a német megszállás után és a front megérkezése előtt az ellenállás egyik szereplőjeként itt bujkált. Háborús történetek mellett felidézésre került későbbi élettörténetének néhány fordulópontja is.
Innen nem messze volt a következő megállónk, a Szentgyörgyi Dezső emléktábla. Szentgyörgyi a Magyar Királyi Honvéd Légierő legeredményesebb vadászpilótája 30 elismert győzelemmel. A legeredményesebb Puma, aki fiatalkorát Enyingen töltötte, 220 bevetésén 30 igazolt és számos nem igazolt légi győzelmet aratott, harcolt a térségben is a balatoni csata idején és még ausztriai repülőtérről felszállva is lőtt ki ellenséges repülőt. Emléktáblájánál későbbi sorsa és tragikus halála is felidézésre került.
Majd megérkeztünk Farkas Gábor II. Világháborús magángyűjteményhez, aki szeretettel várt minket. Körbe vezetett és egy rövid tárlatvezetést tartott a csoportnak. Lelkesen mesélt nekünk a különböző háborús tárgyakról, és mi még lelkesebben hallgattuk. A hadifelszereléseket mi is kipróbálhattunk. Elmondása szerint több tárgyat ő maga talált fémdetektoros kereséssel a környékbeli erdőkben és mezőkön.
Ezt követően útba ejtettük Povl Bang-Jensen ENSZ diplomata emlékművét, aki az 1956-os forradalom és a „magyar ügy” dán mártírja; az őt ért nyomásgyakorlás ellenére sem adta ki azoknak a tanúknak a nevét, akik a szovjetek részéről őket ért atrocitásokról vallottak neki, mivel nem akarta bajba sodorni az említettek hazánkban maradt családtagjait. Halálának körülményei máig ellentmondásosak és tisztázatlanok…
Ezután elindultunk Dégre a Festetics-kastélyhoz. Itt először egy több szempontból egyedülálló német katonai emlékmű történetét idéztük fel, illetve olyan, a helyszínhez kapcsolódó témákat érintettünk, amik az idegenvezetés során nem kerülnek szóba… majd a kastélyt múzeumpedagógus kalauzolásával ismerhettük meg. A régi, lenyűgöző klasszicista kastélyunkat Pollack Mihály tervezte. A szimmetrikus, szabályos geometriai elemekkel operáló klasszicista épületnek van azonban néhány érdekessége, rendhagyó megoldása. A monumentális hátsó fronttól a megszokott lépcsősorral ellentétben Dégen kavicsos rámpa vezet a parkba, térben is jobban összekapcsolva az épületet a kerttel. A másik feltűnő eltérés, hogy az ovális alaprajzú, félköríves fülkékkel bővített díszterem nem a kastély középtengelyében, hanem a nyugati oldalrizalitban, a mintegy harminc méteren át vezető teremsor végén található. A másik szárnyban, mintegy tükörképként, található egy kisebb ovális szoba, amelyben a legenda szerint Festetics Antal a betiltott szabadkőműves mozgalom fontos iratait tartotta.
A kastélyhoz tartozik egy gyönyörű park is, a XIX. században Európa-szerte elterjedt kertépítészeti stílus, a klasszikus tájkert, közismert nevén „angolkert” egyik legszebb példája a dégi kastélykert. Korának legnagyobb hazai parkja nemcsak méreteivel, de egységes térkompozíciójával, kivételes harmóniájával ma is lenyűgözi a látogatókat. Az idegenvezetés után szabadon tölthettük időnket. Lementünk sétálni a kertbe, ami kellemesen csendes és nyugodt volt.
Nagyon szerencsések vagyunk, hogy sok hasonló történelmi helyszínt látogathatunk meg itt Fejér vármegyében. Sok élmennyel távoztunk. Köszönjük Fekete Zoltán tanár úrnak a szervezést!
A képeket Fekete Ferenc tanár úr készítette. Írta: Biró Kitti, Osváth Luca Anna, Mátyás Nándor és Fekete Zoltán
