A középkori irodalom alkotásai általában nem ragadják meg a mai diákok figyelmét és érdeklődését. De mi történik, ha nem olvasóként, hanem alkotóként találkozunk a középkor jellegzetes műfajaival?
A 9.C osztály tanulói az elmúlt hetekben szorgos munkával készítették el a középkori irodalom témakörhöz kapcsolódó projektfeladat alkotásait. Lehetett himnuszt költeni a péntek estéről Pierre Abelard Szombatesti himnusz című versének mintájára, vagy a trubadúrdalok sajátosságait figyelembe véve megénekelni a szerelem érzését.
Az ügyeskezű diákok míves, illusztrált kódexlapokat, gondolattérképeket készíthettek, továbbá lehetett írni könyv-és filmismertetőket, illetve naplóbejegyzéseket is egy jellegzetes középkori figura (lovag, szerzetes stb.) szerepébe helyezkedve.
Ízelítőként egy kis válogatás alkalmi fűzfapoétáink műveiből, a földszinten pedig a többi alkotásból is megtekinthető egy kis bemutató.
Gyetvai Mária tanárnő
Krausz Anna: Péntek esti himnusz Óh áldott egy Urunk, ki alkotál napokat, Felosztva ezzel a naptári lapokat. Minden egyes lapon hét egyenlő rész álljon, Ezért reád Uram a dicsőség szálljon! Ezért kérünk Urunk könyörüljél rajtunk, Mivel mi csakis a hétvégére hajtunk. Ne gyötörj, oh Egyetlen, a hétfővel minket, Cserébe megbánjuk vétkeinket mindet. A többi hétköznapok is keservben telnek, A kedd és szerda sem egy könnyű lehelet. A csütörtökről talán már elszállnak fellegek, De csak a péntek mutat szentséges jelleget. A péntek, oh Teremtő, ez az, ami éltet. Igaz, a nap elő csak igen lassan lépked. Áldott jó kezed sorskereket forgat, Hisz a péntek délután már majdnem szombat. Oh Áldott egy Urunk köszönjük minéked, Ami kedves nekünk, az az esti péntek. Innentől két napon át az idő megálljon, Atyánk, ez így dicsőségedre váljon!
Fekete Zsófia: Péntek esti himnusz Isten legszebb szüleménye, Ó, csodás péntek este! Boldog könny szökik szemembe, Szívem örömmel tele. Midőn napjainkhoz elérsz, Mindent újra beragyogsz, A búbánat már rég elvész, A reményt nekem megadod. Isten legszebb szüleménye, Ó, csodás péntek este! Boldog könny szökik szemembe, Szívem örömmel tele. Hogy lesz még boldogságom nékem, Hiszen minden héten eljössz, Értelmet nyer az életem, Az eufória elönt.
Marincsák Anna Boglárka: Péntek esti himnusz Ó, te Magasságos, hírvivője a szombatnak, Ki nem hagysz helyet diák szívében aggodalomnak. Hisz Te erőt adsz, megnyugvást, A matek tz után alamizsnát. Gyere hát, kergesd el félelmemet, Mert a töri esszének már úgyis befellegzett. „Majd kijavítód” – mint szellő susogod, Ahogy könyveimet messze elhajítod. A jövő hét majd jobban megy, esküszöm! Bár a hazugságtól az ég is mennydörög. Ó, te Magasságos, hírvivője a szombatnak, Gyere most, ne maradj a holnapnak! Jöjj és ments meg, könyörgöm! Lásd, imáimat is hozzád körmölöm. Aggodalmam ragadd el, hagyj helyette édes álmot, Péntek este hadd feküdjek nyugodtan az ágyon.
Veres Zsófia: Péntek esti himnusz Oh, micsoda csoda történt, Csütörtök után eljött a péntek, Egyszerű tópartis diákként, leteszem a könyvet és lépek. Elmém telve tudománnyal, A tábla képe bensőmbe égett, Mi lesz a sok-sok feladattal, Sűrű hétvégi programjaim végett? Lovagolni is kéne már, Hisz ép testben ép a lélek. De a tengernyi feladat vár, Ellazulni nagyon félek. Erős vagyok, megoldom feladataim, Boldogsággal tölt el a péntek. Prioritással kezelem iskolai dolgaim, De hétvégén a hobbijaimnak élek.
Hegedüs Loránd: Mai trubadúrdal Szemed ragyog, mint a város fényei, Szívem lángol, hogy tűzoltók észlelik. Városi zajban halk dallam születik, szerelmed hangja szívemet tépi ki. Éjszaka tiszta, mint a pixel szépsége, érzelmek már csak a képernyőn léteznek. Kijelző fényében tündököl szép mosolyod, városi trubadúrként ekképpen dalolhatok. Szépek szépe, borulj karjaimba, simulj hozzám, mint védőfólia. Telefontokként teríts rám takarót, s szívdobogásunktól szuszogjon a nyaraló. Telefon rezgése, mint halk lant zenéje, Ujjlenyomatom, mint ajkad érzése. Jöjj velem életem egyetlen értelme, Talán jelszavam nevedre cserélem.
Rohonczi Zalán: Péntek esti dal Péntek estén a szívemben fény, Hálát adok, hogy elmentek Hozzád én. Csillagok alatt halkan zeng a táj, Udvarlásként száll a dal, régóta már. Énekem ez, a hálám hírnöke, Hangom a szélben lebeg feléd. A város szép, de a szemed szebb, Benned látom azt, amit mindig keresek. Trubadúr szívvel zenélek neked, Ha mellettem állsz, nem kívánok többet. Énekem ez, a hálám hírnöke, Hangom a szélben lebeg feléd. A rózsák illata köztünk kering, Ujjaimmal a sors pengeti a húrt. Minden dallal közelebb kerülsz énhozzám, Nézz reám, s érezd, mennyit érek ma. Énekem ez, a hálám hírnöke, Hangom a szélben lebeg feléd.