Szebbnél szebb eredmények, majd egy véletlen hiba és mindenki figyelme rád irányul. Megy az ujjal mutogatás, azt mondják: nem vagy elég jó, majd az önbecsülésed szertefoszlik. Csak ez lehet a végeredmény?
A sport életünk egyik, ha nem a legmeghatározóbb elemévé tudja kinőni magát. Egy kamasz azonban hiába csöppen bele a sport világába, ugyanolyan könnyen ki is eshet belőle. Biztosan sokatok kedvét elvette már a suliban töltött 6-8 óra. A gondolat minden egyes nap, hogy hazaérsz és tanulhatsz akár éjszakába nyúlóan, és még nem is beszéltünk a suli utáni elfoglaltságokról.
Szeretnél kicsit kitűnni a tömegből, szeretnéd megmutatni magadnak és a világnak is, mire vagy valójában képes? Ezzel egészen odáig semmi baj nincs, amíg ez nem a mentális egészséged kárára megy. Nem újdonság, ha azt mondom, hogy szükség van egy kávéra vagy egy energiaitalra a nap folyamán, hogy túléld azt. Az a 4-5 óra, amit alvással töltesz, édes kevés lesz ahhoz, hogy egyáltalán az iskolában koncentrálni tudj bármire is. Próbálod a maximumot nyújtani, de a számodra kevésbé érdekes órákon arra leszel figyelmes, hogy egyik pillanatról a másikra a fejed a padon és azzal küzdesz, nehogy elaludj. Nemcsak a bioritmusod borult fel, hanem az étrended is teljesen. Főtt étel helyett a reggel csomagolt szendvicseket vagy a pékségben vásárolt kakaós csigát eszed. Ha jobb esetben van egy kis időd edzésig, elmész az egyik közeli étterembe és veszel magadnak valami ebédnek valót. Miután ezzel végeztél, elmész edzésre.
Évek óta a mindened ez a sport, de egy ideje már a teljesítményed romlik, koncentrációd csökken és kevésbé élvezed azt, amit csinálsz. Már nem azért mész edzésre, mert mennyire jó időtöltés, már nem azért mész, hogy levezesd a feszültséget, már nem azért mész, hogy legalább a napodban legyen valami jó…már nem is igazán tudod, miért mész minden áldott nap. Talán, mert kötelességednek érzed, mert egy mindennapi rutin már évek óta. Az edzés végeztével már csak azt várod, mikor érsz haza végre, de a tömegközlekedés is este csak óránként de inkább 2 óránként jár. Van, hogy futnod kell a buszra, hogy aztán időben hazaérj. Este 8-9 órára esel haza, a vacsora már rég kihűlt, a családod az ágyban tv-t néz vagy éppen már alszik. Leülsz egyedül az asztalhoz és megvacsorázol, bárcsak véget érne ezzel a nap, de ma még nem is tanultál, így készülhetsz a holnapi napra. Csak telik-múlik az idő, és te még mindig ugyanabban az ördögi körben töltöd a mindennapjaid, remélve, hogy a következő jobb lesz.
De megéri-e mindez? A sok áldozat ki fog fizetődni?- kérdések, melyekre egyelőre (számomra legalábbis) válaszok nincsenek.
Bognár Petra, 11.A