Napjainkban bizonyára mindenki találkozott már a „fast fashion”, azaz a „gyors divat” jelenségével, amikor a múlt hónap trendje ezen a héten már el is múlt, a helyébe pedig azonnal lépett egy új. Végtelen körforgás?
Akár csak 100-200 évvel ezelőtt az átlagpolgárnak nem állt módjában úgy bővíteni szekrényét, mint az embernek manapság. Kevesebb, de strapabíróbb ruhákat vettek és terveztek, amelyek közül egyes darabokat akár még napjainkban is hordani lehetne. Ennek több oka is lehet, mint például hogy nehezebb volt az előállítás akkoriban, vagy drága lett volna számos új göncöt venni. Ehhez képest ma egy ruhaboltba sem kell betenni a lábunkat ahhoz, hogy tucatnyi új holmit vegyünk.
És a trendek, stílusirányzatok változása? Nem hogy évtizedekig nem tartanak ki az újdonsült „menő” göncök, már szinte hetente alakul át, hogy mi az, amit stílusos hordani és mi az, amit nem. Az internet és a közösségi média térnyerése miatt pedig már végleg felgyorsult a változás.
De miért is baj ez? A válasz egyszerű. A divat folytonos váltakozása miatt az előállítónak nem érdeke tartós termékeket készíteni, ezért a gyenge minőségű, de olcsó ruhák telítik meg a piacot. A vásárlóknak ez nem jelent nagy problémát, ha az olcsó ruha elszakad, akkor kidobják és vesznek egy újat, ami éppen erre a sorsra fog jutni. Ez pedig így megy tovább egy végtelen körforgásban.
A textil- és divatipar a vezető ágazatok közé tartozik, ha a környezetre erősen káros iparágakról beszélünk. 2020-ban az egy főre jutó átlagos textilfogyasztás az EU-ban 400m2 földet, 9m3 vizet és 391kg alapanyagot igényelt, valamint mintegy 270 kg szénlábnyomot hagyott maga után. Így az sem csoda, hogy a textilipar felelős a globális vízszennyezés közel 20%-áért. A mikroműanyag természetbe bocsátása és az üvegházhatás fokozása mellett, még a szeméttelepekre jutó több millió tonnányi ruha is a gyors divatnak köszönhető.
Úgy tűnhet ilyen adatok fényében, hogy nincs megoldás. Igaz, hogy a kitermelő cégek az igazi bűnösök, de van mit tenni lokálisan, átlagpolgárként is. Temérdek termék kerül használtruha-kereskedésekbe úgy, hogy semmi baja sincsen. Ilyen ruhákat véve megelőzhetjük azok idő előtti kidobását, valamint olcsóbban is hozzájuk juthatunk, mintha újonnan vennénk őket. Ezzel szemben, ha mi rendelkezünk túl sok ruhával, jó ötlet lehet azokat eladni vagy esetleg elajándékozni, hogy ne csak a saját terhünktől szabaduljunk meg, de máson is segítsünk, aki egyébként talán nem tudná megengedni magának az új ruhákat.
Ha minden kötél szakad, a ruha sérült és hordani nem alkalmas, akkor is lehet még hasznosítani. Egy elszakadt, régi farmer még átszabva akár táskaként vagy szoknyaként is újjászülethet, a lehetőségek végtelenek.
Abos Adél, 12.C