Mikor a tavaszra gondolunk, sokaknak a méhek szorgos zümmögése juthat eszébe. Elvégre ekkor a legideálisabb pollent gyűjteniük és virágokat beporozniuk. De gondoltál már arra valaha, hogy télen hová is tűnnek szeretett munkásaink?
Számos melegvérű állat (főként emlősök) téli álomra hajtja fejét, hogy átvészelje ezeket a zord hónapokat. Ekkor légzésük és szívverésük lelassul, ezért a testükben felhalmozott zsírtartalékaikat is lassabban fogyasztják el. Ez a bevált és ismert szokás azonban nem teljesen megvalósítható a kis beporzók számára, mivel ők hidegvérűek. Az, hogy tradicionális hibernálás helyett mit tesznek, fajonként változó, melyek közül legismertebb a házi méh, amely teljes kolóniájával együtt telel át a kaptárában. Jobban mondva a teljes kolóniájával, leszámítva a hímeket, ugyanis azokat már október tájékán kiűzik lakhelyükről. Azért is van erre szükség, mivel a hideg időszakban anyagcseréjük lelassul és a nyár alatt együtt begyűjtött táplálékaikon élnek meg. A hím egyedek azonban ehhez egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritkán járulnak hozzá, így felesleges etetnivaló szájakat képezvén a kolóniában.
Az emlősök a hibernáció során hormonális okokból alszanak el, ezért ha fel is kelnek annak során, vissza tudnak aludni. Ezzel szemben a házi méhek „hibernációját” a kinti hőmérséklet befolyásolja, tehát amennyiben elég enyhe az időjárás, esetleg elő is bújhatnak a melegebb napokon élelmet gyűjteni. Ha viszont zord az idő és még a kaptár védelme sem nyújt elegendő meleget, vagyis nagyjából 8°C alá csökken a hőmérséklet, a kis rovarok egy úgynevezett téli rajfürtöt képeznek. Ennek közepén bújik meg a méhkirálynő, körülötte pedig a dolgozók zsongva súrlódnak egymáshoz, ezzel tartva akár 25°C-ot meghaladó meleget a fürt belsejében.
A vadméhek esetében a helyzet egy kicsit más. Szelídebb, házi társaikhoz hasonlóan hidegvérűek és éppen ezért a téli fagyban nem is képesek mozogni. Az különbözik igazán bennük, hogy a vadméhek nem esznek a tél során, nem aktívak és nem húzódnak kasba védelemért. Helyette virágágyásokba, növények üreges szárába, vagy avar alatti üregekbe bújnak a hideg elől. Ezért fontos, hogy késő ősztől kora tavaszig ne forgassuk fel lehetséges menedékeiket.
Amennyiben az ember vadméhet talál télen, tanácsosabb békén hagyni, nem zargatni. Ha azonban egy házi méhre lelünk kint a hidegben megdermedve, érdemes legalább 15C-os melegbe vinni és cukros vizet, mézet helyezni mellé, hogy mikor átmelegszik, új erőre kapva haza tudjon repülni kolóniájához.
Ha mi fázunk, ők még jobban fáznak. Segítsük ki apró barátainkat!
Abos Adél, 12.C