„Aki tanár, az élete végéig tanár marad.” Interjú Kasper Teréz tanárnővel – 2. rész

JN: Mi az, amit nehéz lesz elengedni az iskolai létedből?

KT: Nagyon, nagyon fognak hiányozni a kollégáim, de remélem, hogy azért kapcsolatban maradunk. Most nem tervezem azt, hogy tanítani szeretnék, mert tényleg úgy érzem, hogy elfáradtam és szükségem van a pihenésre. Viszont épp az egyik kolléganő mondta, hogy aki tanár, az élete végéig tanár marad, szóval biztos, hogy fogok én még tanítani. 

Arra készülök, hogy jól fogom érezni magam.

JN: Van olyan elv, amihez tanárként tartottad magadat végig az évek során?

KT: Remélem, hogy komoly lelki sérülést nem okoztam a tanítványaimnak és törekedtem arra, hogy ha volt is konfliktus, ne sértsek meg, ne bántsak meg embereket. Remélem, hogy ez sikerült.

JN: Mi az, amit szeretsz a tanításban egyébként?

KT: Sok mindent. Jó dolog az, hogy nagyon sokféle érdekes emberrel, gyerekkel ismerkedtem meg. Nagyon tudok örülni a jó könyveknek, amik megkönnyítik az ember munkáját. Régen mindent nekünk kellett készíteni, most meg annyi sok jó anyag van, és örülni tudok annak, hogy ha a könyvnek egy-egy részét jól kitalálta az a tankönyvíró. Nagyon tudok örülni a gyerekek sikereinek. Nagyon jó velük együtt drukkolni a nyelvvizsgákért, a jó eredményekért, meg nagy öröm, amikor a fogalmazásaikat olvasom, és azt látom, hogy elkezdenek egyre jobban írni.

JN: És mire vagy a legbüszkébb?

KT: Most arra, hogy biztos nem csináltam nagyon rosszul, ha ennyi szeretettel búcsúzik tőlem mindenki. Akkor biztosan nagyjából rendben volt.

JN (nevet): Nem, nem, nem, nem nagyjából. Hanem biztosan rendben volt.

KT: (nevet)

JN: Milyen jó tanácsot tudnál adni a diákoknak és a kollégáknak a jövőre nézve?

KT: Manapság a nyelvekből hozzáférnek mindenféle hallgatható meg nézhető dolgokhoz a diákok, de azért úgy gondolom, hogy csak kell foglalkozni odahaza a házi feladatokkal meg a gyakorlással. Ezt annyira nem szeretik, tudom, de én továbbra is úgy gondolom, hogy ez nagyon fontos. Figyeljenek oda, mit mond a tanáruk, és csinálják meg szépen a házi feladatokat, szükség van arra.

JN: Igen, nem időpazarlás szerintem sem. És a kollégáknak mit tanácsolsz?

KT: Egyszerűen sok erőt kívánok, jó egészséget, és minél több örömöt a munkában. Nagyon sokfélék vagyunk, különböző módszerekkel tanítunk, és ez mind tud hatékony lenni. Ha valakinek gondja van, akkor beszéljétek meg egymással, mert jó tanácsot és ötleteket lehet egymástól kapni. Merjetek kérdezni!

JN: Ha nem tanár lettél volna, akkor milyen más foglalkozást tudnál elképzelni magadnak?

KT: Ez megint nagyon nehéz kérdés. Volt a pályám során olyan alkalom, hogy csinálhattam volna mást is, de vagy nem mertem vagy nem akartam. Én annyira ezt tanultam, meg ehhez értek, hogy ezen most nem is akarok gondolkodni. Örültem annak, hogy azt csinálhatom, amihez értek, és amiben sikereim vannak. De esetleg valamilyen segítő foglalkozást tudnék elképzelni.

JN: Ennek a kérdéskörnek a zárásaként szeretném megjegyezni, hogy amit a tanári pályán úgymond el lehet érni, az neked egészen biztosan megvolt. A kimagasló szakmai tudásod miatt nemcsak mi kollégák az iskolában, hanem tényleg mindenki számíthatott rád és egyértelműen számíthat is rád a jövőben is, biztos megkereshetünk, ha bármi problémánk van.

KT: Igen, hogyne, hogyne.

JN: Ha már ott tartottunk, hogy tanári pálya, és hogy te is most egy kicsit más ösvényre fogsz lépni ezzel kapcsolatban, szerinted mi az, amivel vonzóvá lehetne tenni a mai diákok számára, hogy ezt a pályát válasszák, hogy ők is tanárok legyenek?

KT: Itt azért rögtön a pénz jut az eszembe. Tagadhatatlan, hogy jobban meg kellene becsülni anyagilag ezt a pályát, és annyira nem jó a helyzet ebben a tekintetben, hogy szerintem ez a legfontosabb.

JN: A legeslegutolsó kérdés pedig már az iskolamentes napokra vonatkozik. Milyen terveid vannak a legelső iskolamentes napodra?

KT: (mosolyog) Ez a mostani hétvége végül is. A tervem tulajdonképpen csak az, hogy örülök annak, hogy nem kell korán fölkelnem, és azt a sok minden dolgot, amit halogattam, és nem tudtam megcsinálni, mert nagyon sűrűk voltak az utolsó idők, azokat megpróbálom behozni. Színházba is fogok menni, kaptam ajándék színházjegyet, a Tizenkét dühös embert fogom megnézni. Cserhalmi György rendezte és nagyon várom, hogy lássam.

JN: Nagyon szépen köszönöm, hogy beszélgettél velem. Én magam is kívánok neked minden szépet és jót ezekre a pihenős évekre!

KT: Nagyon szépen köszönöm és minden jót kívánok Nektek. Sok szeretettel fogok gondolni rátok, mindenkire.

JN: És ha unatkozol, csak gyere be!

KT: (jót nevet) Köszönöm! 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .