Köztetek hány fehérvári lakozik? Lefogadom sokan vagyunk, így ha azt mondom Deák képtár, nem hangozhat idegennek.
A belvárosban megbúvó múzeum tárt karokkal várja mindazokat, akik kíváncsiak Czóbel Béla festőművész alkotásaira egészen December 4-éig.
Drága művészetis diákjaink megmérettethették magukat a tavalyi év folyamán más iskolákkal, hogy ki tudta jobban feldolgozni és újra elkészíteni saját stílusa szerint Czóbel festményeit. A győzteseket kihírdették, így az Ő műveiket a képtár második emeletén megtekinthetitek.
Szűkös volt a szoba azon a Pénteki napon, ám amint a megnyitó lezajlott és a díjazottak jutalmaikat is megkapták, ki az alkotásokban, ki pedig az ételekben merült el.
Muggeridge Lilla osztálytársnőm díjazott lett, így egy interjú keretei között megtudtam, hogyan és milyen érzések között készítette el pályamunkáját.
Alapul a „Festők a szabadban” című képet vette, amiben megjelenik a fiatalkori művész önarcképe és a „Fiú labdával” is. Indoklásául, hogy miért ezeket a képeket válaszotta, azt nyilatkozta, hogy szeretett volna több festményt is megjeleníteni valamilyen formában, és a kép elrendezése tökéletes megoldást kínált. Mi művészek évről évre a realizmus keretein bellül tanuljuk meg elkapni a világ képeit és azt egy lapra vetni, a festőművész pedig ezt a gondolatmenetet teljesen kidobta az ablakon. Merész ötletek, kontúrok, nem pontos arcok, perspektívát felborító képek és egyéb ilyen nyalánkságokat lehet felfedezni, Lilla ezeket mégsem tartotta felháborítónak. Elmondása szerint ezek az ilyen dolgok a kifejezés eszközeivé vállhatnak, ha az illető jól megtanulta és tudja is alkalmazni az alapokat. Vele egyetemben sokan egyetértettünk abban is, hogy Czóbel Béla nem kispályás, hiszen a világháborúk alatt sok nyomás és nehézség érte az alkotót, Ő viszont mindezek után képes volt talpra állni és festeni, mintha mi sem történt volna.
Haláláig szerette amit csinált, mi pedig csak csodálni tudjuk hihetetlen eltökéltségének eredményeit.