Lakatos Sára (4/12.): Kék bolygó

Csukott szemmel láthatom a Világot,

Sötét fény anyaga keveredik benne,

Nem tudhatod ott járt -e már az ember,

Mégis hiszed, ‘hol te jársz, érintetlen.

Látom két fénycsóva mozgását

Mégsem értem, mit beszél,

Kívánnom kellene netán?

Odabújok, hátha megsúgja válaszát.

Ehelyett, közelebb húz a táguló feketeség,

Mely hirtelen enyémhez érve

Ponttá roppan össze,

Egy apró kérdést feltéve,

mit hang nem talál.

Hallhatatlanul közelít a két bolygó,

Elkerülhetetlen e robbanás.

Túl közel kerültek, hogy ne

A csenddel törjék meg a hallgatást,

mely még nagyobbá bomlik át

A külvilág ajtaján.

A kis csillagok mozognak ütemben,

(hogy a világ ne maradjon észrevétlen)

Ámbár ők is megremegnek

E két lélek vonzása gyanánt.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

%d bloggers like this: