Csukott szemmel láthatom a Világot,
Sötét fény anyaga keveredik benne,
Nem tudhatod ott járt -e már az ember,
Mégis hiszed, ‘hol te jársz, érintetlen.
Látom két fénycsóva mozgását
Mégsem értem, mit beszél,
Kívánnom kellene netán?
Odabújok, hátha megsúgja válaszát.
Ehelyett, közelebb húz a táguló feketeség,
Mely hirtelen enyémhez érve
Ponttá roppan össze,
Egy apró kérdést feltéve,
mit hang nem talál.
Hallhatatlanul közelít a két bolygó,
Elkerülhetetlen e robbanás.
Túl közel kerültek, hogy ne
A csenddel törjék meg a hallgatást,
mely még nagyobbá bomlik át
A külvilág ajtaján.
A kis csillagok mozognak ütemben,
(hogy a világ ne maradjon észrevétlen)
Ámbár ők is megremegnek
E két lélek vonzása gyanánt.