Traviata

Múlt pénteken családommal Budapestre látogattuk, ahol megtekintettük  Giuseppe Verdi Traviata című operáját az Erkel Színházban. Ez a mű a világ operarepertoárjának egyik legjátszottabb darabja lett az első, 1853-as bemutatója után. A traviata (olasz) jelentése útról letért, vagy tévútra tért, a szerző ezzel utal a főszereplő hölgyre.

Az opera Párizsban és környékén játszódik a 18-19.-században. A történet főszereplője Violetta (ő a „traviata”), egy párizsi kurtizán, aki Douphol báróak a szeretője, aki cserébe eltartja őt. A hölgy tüdőbajjal küszködik, a néző ezt már a darab elején megtudja. Egészségügyi állapotának javulása miatt bált rendez, ahova természetesen a báróval megy mint a férfi szeretője. Itt találkozik Alfredóval, aki bevallja neki szerelmét. Violetta először ódzkodik tőle, de aztán rájön, hogy ő is szereti a fiatalembert. A szerelmesek összeköltöznek Alfredo vidéki birtokán, ahol egy kissé alacsonyabb az életszínvonal, mit amit Violetta Párizsban megszokhatott. Ezen oknál fogva elkezdi pénzzé tenni az ékszereit. Alfredo ezt megtudja, és szégyenkezve Párizsba indul, hogy pénzt szerezzen. Közben Violettához megérkezik a szerelme apja: Giorgio Germont, aki felszólítja a hölgyet, hogy mondjon le szerelméről a Germont család érdekben (így nem tudják kiházasítani Alfredo húgát). Violetta megteszi ezt, és visszamenekül Párizsba a báróhoz. Mikor szerelme ezt megtudja , azonnal odasiet, és megalázza őt a főurak előtt, akik emiatt kitagadják. Ezek után a zárójelenet következik: Violetta betegsége kiújul, a halálos ágyán fekszik, ahol csakis Alfredóra tud gondolni. Szerencséjére az ifjút idejében felvilágosítja az apja, hogy Violetta csakis miatta hagyta el, így még szerelme halála előtt odaér hozzá, így Violetta vágya beteljesül, és Alfredo karjai közt halhat meg.

Igaz, a történet a 18-19.-században játszódik, mi egy igen modern feldolgozásban nézhettük meg. A díszlet végig ugyanaz maradt, csak a világítástechnikával változtatták a falak színét, így jelezve a helyszínváltoztatást. A darabot mg különlegesebbé tette a Magyar Nemzeti Balett, aminek én különösen örültem.

Tudom ajánlani bárkinek ezt a darabot, aki szereti a színház világát, a zenét, táncot és a melodramatikus hangvételt.

Mayer Kata

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

%d bloggers like this: