December végén, a Veszprém Arénában megtekintettem az Experidance előadásában a Cinderella című musicalt. A társulat a magyar tánckultúrát nemzetközi és modern irányzatokkal keveri, így létrehozva egy teljesen egyedi és összetéveszthetetlen táncstílust, ami az összes általuk szervezett darab szerves és legfontosabb részét képezi. Most az eredeti Hamupipőke történetet dolgozták fel. Nagyon jól látszott, hogy a szereplők foglalkozása elsősorban a tánc és az ének.
Mivel maga a történet mese, ezért elsősorban talán kisebbeknek szánták a színdarabot, akiknek láthatóan nagyon tetszett. A felnőtteknek/ nagyobbaknak viszont néhol kicsit túl viccesen vette ki magát, hogy a szereplők szövegrészei nagyon modern módon íródtak és olyan momentumok is feltűntek, amit azért többé-kevésbé kihagyhattak volna.
A mű olyan szinten át volt írva, hogy megjelentek benne a királyfi életét fenyegető, halálukból feltámadt, majd az erdőben kísértő rablók (hozzá kell tennem, hogy nekem a meglepetéstől eltekintve ez volt a kedvenc jelenetem, annyira jól meg volt választva a jelmez és a háttérzene). Ezenkívül feltűnt az össze, a mai gyerekek számára, Disney filmekből ismert mesehős, Hófehérkétől kezdve Aladdinon át egészen Totóig. Mindennek ellenére azonban többségben mégis táncokat láthattunk és énekeket hallhattunk.
A koreográfiák nagyon látványosak, szépek és magukkal ragadók voltak. A hangulatot átadták és a legtöbb nézőnek szerintem mindenképpen megfordult a fejében, milyen jó lenne, ha ők is hasonlóan tudnának mozogni a ritmusra. A zene ehhez illően szintén páratlan volt.
A díszletet kivetítőkön lejátszott jelenetekkel oldották meg, ami manapság elég gyakori koncerteken vagy „vándor-színdaraboknál”, de itt végképp ez adta vissza a legkönnyebben a varázslatot.
Összességében egy igazán élvezhető és különleges előadásnak lehetnek tanúi, akik megnézik. Ezt idén az országos turné keretein belül még bárki megteheti Budapesten, Székesfehérváron vagy Fertőrákoson.
Oláh Adél