Sághy Tamás interjú

Sághy Tamás, a Vörösmarty Színház színésze válaszolta meg a kérdéseinket a színészi léttel és az ő munkásságával kapcsolatban.

Miért lettél színész?

Erőmű gépész technikusnak tanultam Esztergomban és az egyik barátom tagja volt az ottani színjátszó csoportnak, és én mindig néztem őt. A tanár aki vezette ezt a színjátszó kört kinézett engem egy szerepre. Én mondtam neki, hogy én nem akarok színész lenni, de aztan két hét után feladtam és belementem, hogy lássa, hogy semmi közöm a színházhoz. Aztán az első próba után ott ragadtam és rájöttem, hogy ez az, amit igazán szeretnék csinálni.

Szereted a munkádat?

Igen. Kiváltságos embernek érzem magam, hogy a hobbim a munkám.

Van előadás előtti rituáléd, babonád?

Ezektő mindig rettegtem, mert szerintem hajlamom van rá, de ezeket mindig tudatosan elhessegettem. Olyan van, ha egy szerepre jobban rá kell készülni, vagy az elején kezdek, akkor szeretek időben beérni és rákészülni, hogy a rituális kávémat megigyam – ha kell, ha nem. De végülis ez nem babona.

Hogyan azonosulsz a szerepekkel?

Erre nincs recept. Mindenki máshogy, de én mostanában szeretek jobban utána olvasni, de utána próbán, ha a partner ad egy másik impulzust, akkor változik.

Pál utcai fiúk című előadásban most sok fiatal pályakezdővel játszol együtt. Milyen velük dolgozni?

Nagyon jó. Ez a csapat különösen jó kis csapat.

Hibáztál előadáson?

Vizsgám volt Zalaegerszegen és az egyik jelenetben alá kellett írnom egy papírt, de nem raktam be a tollat a zsebembe. Egy korábbi jelenetből voltak ott zöldségek és emlékszem, hogy egy újhagymával írtam alá szemrebbenés nélkül.

Színpadon, vagy kamerák előtt szeretsz jobban játszani?

Egy magyar színész mondta, hogy a színház az anyám, a film pedig az apám. Mindegyiket nagyon szeretem, de talán a színházat nehezebben engedném. Ha jó, akkor mindegyik jó.

Meg szoktak állítani az utcán?

Amikor a Jóban, rosszbant forgattam igen. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esik jól, de ha nem játszom, akkor szeretek magánember lenni.

Mit szeretsz leginkább a színházban?

Az messze nem utolsó szempont, hogy tízre kell bejárni, de a színháznak van egy sajátos menete. Most vegyük az ideális esetet, ha jó darabban játszom, jó rendezéssel, jó kollégákkal, akkor gyakorlatilag az egy örömünnep.

Van valaki, akire felnézel?

Régen azt mondtam, hogy nekem Robert de Niro, de külföldiek és magyar színészek is vannak, akiket nagyon jó színésznek tartok. Mindenkitől lehet tanulni.

Volt már baleseted?

Az volt. A testem össze van drótozva. Szalagszakadás, esés, volt, hogy kitört a csuklómból egy darab, de ez még fiatal, bohó korszakomból van, mostanában nincs.

Van valami hobbid a színházon kívül?

Van. Én nagyon szeretek teniszezni és horgászni. Ha tehetem, szebbnél szebb helyekre megyek a barátaimmal. Aztán vagy fogunk valamit, vagy nem.

Készítette: Csapi Dorka, Hodák Anna, Lehota Vivien, Romhányi Blanka Zoé

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

%d bloggers like this: