A Tópartiban az iskolaújság környékén már évek óta fel-feltünedeznek diákírók és
diákköltők, akik meglelve az írás örömét az érettségi után is megtartják
elkötelezettségüket az irodalom, az írás iránt. Régóta formálódó terv valósult meg azzal,
hogy kötettel rendelkező vagy online rendszeresen megjelenő volt tópartisokat hívjunk
meg egy felolvasásra, beszélgetésre.
Iskolánk mint Akkreditált Kiváló Tehetségpont helyez hangsúlyt a diákok
kommunikációjának, szókincsének fejlesztésére, s ezen belül is az irodalom olvasására, a
szépírásra. A TopArt iskolaújság sok éve gyűjti maga köré a tehetségeket, és fedeznek fel az
iskola magyartanárai minden évben új és új diákírókat, diákköltőket. Ők nemcsak az
iskolában, pl. a kreatív írás szakkör keretein belül kapnak segítséget fejlődésükhöz, hanem a
Vörösmarty Társaság kezdeményezése, a Kuckó is összefogja a város író deákjait, ahol P.
Maklári Éva és Bokros Judit támogatja a fiatalokat.
A felolvasás Bokros Judit üdvözlő soraival kezdődött, majd egy volt diákunk, Cseh József
versét hallgattuk meg, aki külföldi tanulmányútja miatt nem tudott jelen lenni.
Cseh József: Mennyek és napok
Talán egy nap majd, ha meghalunk,
Isten izgatottan toporog az ajtóban,
hogy megkérdezze: „mondd csak… milyen volt a mennyország?”
Milyenek voltak a folyók?
A csókok a bőrön?
Milyen érzés a bűn? A suttogó hang a füled mögött?
Igaz, hogy néha veszítesz?
Léteznek titkok, melyeket nem hallasz, bűnök, melyeket nem látsz?
Mondd csak… Milyen a sajt? És milyen nevetni?
És milyen, ha tőled valaki semmit nem remél, csak él?
Milyen a fej súlya a válladon? Egy pillantás a csók előtt? Milyen egy szempár, ami nem felnéz rád?
Mondd csak… milyen meghalni? Érezni az utolsó korty levegőt és a lesütött szempárokat a padlón?
Érezted-e, amikor elmúlsz, hogy… „éltem.”
Éreztem, botlottam és megbántam.
Szerencsések vagytok, hogy meghalhattok.
A mindentudó lény, aki elhagyta a paradicsomot, mert rájött, hogy két kar között van a mennyország.
„A bűn nem az volt, hogy ettél az almából, hanem hogy itt hagytál egyedül.“
Saját verseiből és novelláiból olvasott fel Pécsi Ágnes, Boros Nándor és Veres Gábor. Utánuk
szintén volt diákunk, Török Sára mutatta be a Z generációs fiatalokat támogató
Könyvmentorok Alapítványt (erről ld. korábbi cikkünket: https://www.topart-
ujsag.hu/2026/01/hogy-ne-csak-a-fioknak-irj-szerzoi-hub-z-generaciosok-szamara/).
Átvettük a Vörösmarty Társaság iskolánknak szánt ajándékát, a Tétova értelem című kötetet,
amelyben a város diákírói és diákköltői jelentek meg műveikkel, többek között hat tópartis is.
A kötet borítója is volt tópartis diák, Parádi Judit munkája.
A felolvasások, beszélgetés után két résztvevőt kértünk, hogy értékeljék a hallottakat,
Szappan Hannát és Gerstmár Lénát a 10. E osztályból. Így írtak:
„Köszönjük a meghívást! Tetszett a program, nagyon jók voltak a versek, amiket hallottam.
Sajnáltam is, hogy ilyen hamar el kellett mennem ☹.”
„Személyessé tette az alkalmat, hogy az eseményen jelenlegi és volt tópartis diákok is részt
vettek.
Különösen megható volt, amikor Szücs Krisztina tanárnő felolvasta egy olyan volt diák
versét, aki külföldi tartózkodása miatt nem tudott jelen lenni. Ez a költemény nagyon szép
volt, mély érzéseket közvetített számomra. Témája Isten irigysége az emberekkel szemben.
Az alkotásból kihallatszott Isten kíváncsisága is az emberek élete iránt. Hallhattuk egy volt
diák, Boros Nándor remekművét is, aki később mesélt arról is, hogy ő klasszikus írógéppel
rögzíti gondolatait.
Összességében a felolvasóest kellemes élmény volt, jó légkörben telt. Örülök, hogy részt
vehettem rajta. Jó volt látni, hogy a diákok ilyen kreatívak, és hogy az iskola közössége az
évek után is ennyire összetart.”
Köszönjük a részvételt mindenkinek, különösen volt diákjainknak, hogy eljöttek a
felolvasásra!