„Az 1938. év – a nemzetalapító szent király halálának kilencszázadik évfordulója – pirosbetűs
éve volt Székesfehérvárnak” – olvashatjuk az emlékév tiszteletére szerkesztett fehérvári kötetben,
melynek szerzője a következőképpen folytatja gondolatát: „Talán csak az Árpádok alatt látott ez a
város ilyen fényt, ekkora tömegeket pedig soha. Több volt ez, mint kegyeletes ünnepségek sorozata: az
örök Szent István országolt egy esztendőn keresztül” – írja az említett munka összeállítója, vitéz
Szarka Géza. De hogyan élték meg ezeket a napokat a főszereplők, mindenekelőtt Csitáry G. Emil, a
város polgármestere, aki 1932 óta, hat éven át készítette elő az eseményeket? Emlékirataiban
személyes élményeiről számol be, bemutatva például azt, hogyan működött együtt a város első
embereként Horthy Miklós kormányzóval.
Az emlékév előkészítését követően eljött az idő, hogy Székesfehérvár polgármestere, Csitáry
G. Emil személyesen is felkeresse az államfőt. Az éveleji, első találkozás apropóját az adta, hogy a
„város fejlesztése terén elért nagy érdemeire való tekintettel” megkapta a nyakban viselhető II.
osztályú magyar érdemrendet ráadásul nem sokkal a budapesti polgármester, Szendy Károly után.
Székesfehérvár polgármestere természetesen jelentkezett a kitüntetést adó kormányzónál, akivel közel
fél órán át cserélt eszmét. Horthy a bemutatkozó látogatás végén azzal bocsátotta el, hogy „ez évben
sokszor fogunk találkozni”.
A második látogatásra májusban került sor, mikor a székesfehérvári vitézi szék vezetőinek
kérésére látogatta meg Csitáry a kormányzót. A vizit célja az volt, hogy továbbítsa a felkérést: az
1938-as vitézavatás Székesfehérváron kerüljön megrendezésre. Erre végül május 22-én került sor, az
„ásatási területen, Szent István koporsója előtt”. A kormányzó különvonaton érkezett Székesfehérvárra
és az avatás során először a miniszterelnököt, Imrédy Bélát ütötte vitézzé. Az avatás közben a
kormányzó felesége, Magdolna asszony kiment a Széna térre, ahol az Úrinők otthonának alapkövét
helyezte el és felavatta a Szent István Elemi Iskolát és az ott berendezett tanügyi kiállítást. Az avatást
követően a kormányzó a városházára ment, ahol nagyszabású tízórain vett részt a kis tanácsteremben.
Ezt követően Csitáry kíséretében felkereste Shvoy Lajos püspököt, letette a Vitézi Székház alapkövét,
illetve részt vett a Polgári Lövölde kertjében rendezett vitézi áldomáson. Itt a polgármester a
miniszterelnökkel szemközt foglalhatott helyet, melyet közvetlen közelében, ami komoly
kitüntetésnek számított. A látogatás végén az állomásra kiérve egyezett meg Horthy és Csitáry az
emlékországgyűlés időpontjáról, melyet eredetileg augusztus 20-ra terveztek, azonban a kormányzó
egyéb elfoglaltsága miatt nem tudott volna részt venni, ezért augusztus 18-át jelölték ki a rendezvény
napjaként.
Az országgyűlés tervezett helyszíne a városháza udvara volt. A délelőtti órákban rendkívül
sok eső esett így felmerült, hogy a színházban kell megtartani az eseményt, azonban dél körül
Salzburgból telefonhívás érkezett, tudatva, hogy ott már verőfényes napsütés van. Így a szervezők
bizakodtak abban, hogy mire a kormányzó és családja megérkezik, már semmi nem fog emlékeztetni a
korábbi kegyetlen időjárásra. Az országgyűlést követően a kormányzó a nemzet nevében koszorút
helyezett el a Romkertben. Ezen a napon került felavatásra Sidló Ferenc lovasszobra is, mely Szent
Istvánt lóháton, jobbjában kereszttel ábrázolja.
A kormányzónál tett harmadik látogatására Csitáry a Horthy részére készített Szent István
emlékplakettel érkezett, amely színaranyból készült és a város 1600 pengőt fizetett érte, ami akkor
természetesen igen jelentős összegnek számított.
Negyedik látogatására az augusztusban felavatott Szent István szobor bronzból készült,
kicsinyített mását vitte magával, melyet olyan nehéznek talált, hogy emlékei szerint alig bírta kézben
tartani az átadás pillanatáig. A kormányzó ekkor is szívélyesen fogadta, kötetlenül társalgott vele
aktuálpolitikai kérdésekről és éppúgy, mint az első alkalommal, az audiencia ezúttal is jóval
hosszabbnak bizonyult az előzetesen tervezettnél.
Csitáry a kormányzóval kapcsolatban igen büszke emlékirataiban arra, hogy az államfőtől egy
rendkívül meleg hangú levelet kapott, melyben kiemeli a polgármester érdemeit és hangsúlyozza,
hogy nagyra becsüli a fényes siker érdekében végzett odaadó munkáját. Sajnos,, ezt a személyének oly
kedves emléket a második világháború vihara nyomtalanul elfújta…
Az említett események helyszíneit érdemes megkeresni és azonosítani a – honlapunkon
szintén megtalálható – korabeli kiadvány fotóösszeállításában!
Felhasznált irodalom:
Csitáry G. Emil: Emlékiratok, Székesfehérvár MJV Levéltára, 2013.
vitéz Szarka Géza – vitéz Láng István: Székesfehérvár ünnepi éve – 1938, Székesfehérvár, 1939.
a forrásmunkák felhasználásával összeállította: Fekete Zoltán tanár úr