Király Emese- A tó
Leülünk a partra
Te, én és minden más
Körülöttünk béke, mégis érzed te is
Ahogy ránk nehezedik a nyomás?
Csak nézz végig a tavon
Mondd mit látsz
Látod a levet, a megannyi kacsát?
Hallod te is a madarak lágy dallamát?
Látod ahogy ragyog felszín
Hogy veszekszik minden hal ott lenn
Hallod a csopogást
A gyönge nádszálropogást?
Látod te is a színeket?
A természetbe rejtett ragyogó kincseket?
Látod az eget, a madarakat és te is nézed elbűvölten
Ahogy mindez ehomályosodik a vízfelszínen?
Fátyolos lesz körülöttünk
a világ
Csak a tó marad
Te, én és a kacsák
De aztán felszállnak a kacsák
És messze-messze repülnek
Felnézek de már
A távolban messze el is tűnnek
Elsötétül a bennem dúló vihar
Minden fájdalom, üvöltő zsivaj
Eltűnik minden ami kioltja a fényt
Csak a tó marad és te meg én
Aztán mi is felkelünk és elmegyünk
Kezed az enyémhez kap
És már semmi csak a tó
Egyedül a tó marad
