Hallottál már a titokzatos magyar indiánokról? Nem? Nos, nem vagy ezzel egyedül! A minapi utazásomig eddig én sem hallottam róluk.
Bakonybél egy község a Bakony szívében Zirc mellett. Május utolsó két hetében Bakonybél erdeiben titokzatos indiánokkal találkozhatunk. De hogy miért pont indiánok, és miért ebben az időszakban? Erről olvashattok a következő sorokban.
Ez az indiánjátékos program Cseh Tamás, Kossuth – és Liszt Ferenc-díjas magyar zeneszerzőnk és énekesünktől indult, amikor 1961-ben 3 barátjával az érettségi előtt leutaztak Pestről a Bakonybél-környéki erdőkbe, hogy indián módra megküzdjenek egymással. May Károly és Cooper indiánregényei alapján az indiánokat tiszta, nyíltszívű, természetszerető és bátor embereknek tartották, ilyenek akartak lenni maguk is.
Egyik este lementek a falu fiataljaihoz, hogy barátokat gyűjtsenek és bevonják őket ebbe a szórakozásba, mivel hárman unalmasnak találták a játékot. Túl jól sikerült, nagy érdeklődéssel fogadták a helyiek is, ezért megegyeztek, hogy újra találkoznak. Viszont volt egy kikötés, mindenkinek csinálnia kellett egy saját indián jelmezt a következő évre. A pestiek hazatérve elmesélték élményeiket a barátaiknak, így aztán még többen jelentkeztek a játékra. Hogy hűek legyenek az indián életmódhoz Pestről vittek le fóliát, amiből tipit csináltak lakóhelynek. Évről-évre többen lettek, jelmezeiket fejlesztették: csapatokba rendeződtek és terveztek a ruhákra megkülönböztető jeleket.
Ez az indiánjáték még ma is megrendezésre kerül kb. 200 fővel Bakonybél mellett május utolsó két hetében, hogy a résztvevők a nomád életmódot gyakorolhassák. 2 heti élelmet visznek magukkal, patakban mosnak, sátorban alszanak. A telefonokat az önkormányzatnál leadják megőrzésre, csak a törzsfőnök viszi fel magával, ha katasztrófa történne, tudjanak segítséget hívni (egyik évben pl. tűz ütött ki).
A faluban megtekinthetők Cseh Tamás holmijai, indiánruhái, eszközei, amik a régi indiánozások emlékét őrzik.
Rácz Elizabet 12. B