Szeptember végén… ezúttal nem Petőfivel tartottunk, hanem némi buszozás és egy római mérföld (közel 1500 méter) gyaloglás után megérkeztünk a Gorsium Régészeti Parkba, ahol szakvezetéssel jártuk be a romterületet. A következő képek a vezetés során készültek és rövid ízelítőt nyújtanak azokból a tudnivalókból, amikkel a látogatás bő másfél órája alatt megismerkedhettünk. Remek időben érdekes helyen tölthettünk el egy tartalmas és értékes délutánt, megismerkedve fürdőkultúrával, császárkultusszal, istenvilággal és megtudhattuk, hogy rendkívül sok cserépdarab mellett kit rejtett még annak idején a kút mélye…
Gorsium a 3. század végén az ókori római Pannónia provincia területén létrejött egyik, legjelentősebb város volt és amikor a virágkorát élte, 400 hektár területen feküdt. A rómaiak megjelenése előtt a terület kelta fennhatóság alatt volt. A város létrejötte előtt a területen katonai tábor funkcionált. A múzeum területén még nem sikerült Gorsium egész területét feltárni, így a képen látható alaprajzon a feltáratlan területek halvány színnel vannak feltűntetve.
Függelék…
A látogatás végéhez közeledve a kötelező csoportkép sem maradhatott el, mely egy olyan emléknél készült, melynek eredetije- vezetőnk elmondása szerint – a Székesfehérváron megnyíló kőtárban lesz majd látható. A mellettünk látható kő a Severus-dinasztia tagjainak látogatását örökítette meg; Septimius Severus és Caracalla neve jól olvasható, azonban Geta feliratát az őt meggyilkoltató testvére levakartatta. A feliratos kő jelentőségével a középkorban is tisztában voltak, ezért fontos helyre építették be és Székesfehérvár egyik városkapujának díszeként használták. S amint megnyit a kőtár, ismét városunk egyik kulturális értékévé válhat.
Ráadás: … no de kit rejtett a kút? Egy meggyilkolt katonát. Miért éppen katona, honnan lehet mindezt tudni? A kútba dobott ember derekán egy katonai derékszíj volt. De honnan lehet tudni, hogy nem esett, hanem dobták? Egy tekintélyes méretű követ hajítottak rá, azzal rögzítették testét a kút mélyén. A történet itt véget ér, a tettesre sajnos már nem derül fény…
Kovács Dóra, Egri Bella Liza 10./b