1956. október 23-án tört ki a magyarok sztálinista terror elleni forradalma és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharca. A magyar történelem meghatározó eseménye a budapesti diákok egyetemekről kiinduló békés tüntetésével kezdődött és a fegyveres felkelők ellenállásának felmorzsolásával fejeződött be.
A 66 évvel ezelőtti események sorsokat eldöntő pillanataira, érzéseire emlékeztünk vissza október 23-án a Városház téren.
Az előadásnak, amely a fehérvári 12 napnak állít emléket, megidézve a felemelő és tragikus pillanatokat, én is részese lehettem a darab egyedüli táncosaként. Az elbeszélések alapját az író-rendező, Matuz János, által összeválogatott, idős fehérváriak megható, olykor tragikus és felemelő emlékei adták. Az ünnephez kapcsolódó történeteket Törsök Márta és Magony Imre felnőtt, Csutorás Emma és Schneider-Zay Ákos pedig diák színészként mesélték el.
Óriási megtisztelésként éltem meg, hogy Matuz János felkért Rovó Tamás és Tombor Tímea koreográfiáinak eltáncolására. A műsorban 6 koreográfiát adtam elő, amelyek felerősítették, teljessé tették a mesélők szavait. A darab próbafolyamata, amit a komoly kihívások ellenére nagyon élveztem, másfél hónapot igényelt. Ezalatt a rövid idő alatt többször is sikerült az előkészületek izgalmát fokoznom, amikor például szeptember közepén részlegesen elszakadt a bokaszalagom, vagy amikor a főpróbahétre sikerült súlyosan megfáznom.
A nehézségek ellenére összeállt végül a műsor, és az ünnep napján még a csúszós színpad sem tántorított el minket attól, hogy elvarázsoljuk a nézőközönséget, és felidézzük a forradalom fehérvári vonatkozású emlékeit.
„Mert tudtuk, tudjuk ma is: ha csodát kell tenni, akkor csodát fogunk tenni.”
Ez a mondat és vastaps zárta az előadást.
Lórodi Luca 12.D