Parsifal

Nemrég volt szerencsém ellátogatni a Magyar Állami Operaházba és megtekinteni Richard Wagner utolsó darabját: a Parsifalt.

Mindenekelőtt szeretném megemlíteni, hogy a felújított Opera látványa lenyűgöző! Mind kívülről, mind belülről. Az épület minden szeglete ragyog, mintha egy kastélyban járna az ember. A lenti nézőtér nem volt nagy, de ennyi páholyt még nem láttam egyszerre sehol sem. Nekünk két páholy volt lefoglalva viszonylag jó helyeken, úgyhogy ez egyértelműen hozzáadott az élményhez.

 

Az előadás hat órás volt, ebbe beletartozott két fél órás szünet, így nem tűnt olyan hosszúnak. Délutántól csaknem éjfélig tartott.

 

A Parsifal egy remekmű, és ez szerintem vitathatatlan, viszont ha valaki látni/érteni akarja az Operában, akkor elkerülhetetlen a cselekmény előzetes ismerete. Ez nem olyan, mint egy tömegmozi napjainkban, itt nem lehet elkerülni a spoilereket, különben nem értjük, mi történik a színpadon. Én is elolvastam előtte az előzménytörténetet, hiszen az egyes elemeket nem magyarázzák meg a színpadon, vagy legalábbis elveszik a sok szöveg, amire tényleg nehéz volt odafigyelni. Az előadóművészek németül énekeltek, emellett azonban minden ki volt írva magyarul és angolul is.

 

És itt elérkeztünk az egyetlen negatív tapasztalatomhoz. A kis tableteket, amik minden egyes székhez tartoztak és a szöveget lehetett volna rajtuk olvasni, nem lehetett működésre bírni. Valószínűleg csak azért nem működtek, mert még nem tudtak teljesen elkészülni ezzel a színház felújítása miatt.

 

Visszatérve az előadásra: adíszletek szépek voltak, bár nem volt annyi és olyan fényes, mint mondjuk a Diótörőben. Az első és a harmadik felvonás többnyire ugyanazt a helyszínt használta, ami egy elmegyógyintézetnek felelt meg. Amfortas egy kerekesszékben ült, sebesülten és egy vörösen világító lámpával ami erős színpadi jelenlétet biztosított neki. Szerintem a legszebb helyszín Kingslor varázskertje volt: egy kert nagy fával a közepén, ami az egész második felvonást körbevette. Ez már hűségesebb volt az eredeti műhöz, míg az elmegyógyintézet egy modern feldolgozást mutatott.

 

A szereplők közül senkit sem tudnék kiemelni, mert mindenki fantasztikus volt. A zene természetesen első osztályú volt, ami tökéletesen illett az énekre.

Összességében szerintem ez egy remek darab. Nem mondom, hogy könnyű volt nyugodtan végigülni de az előadás megérte. Igazi élményként könyveltem el magamnak és szívesen várom a következő darabokat.

Felföldi-Fi Noel, 8. C

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

%d bloggers like this: