Könyv Kata egyszer csak kolléganőm lett a Tópartiban, s nem csupán műveire figyeltem fel egy helyi kiállítás alkalmával, hanem alkotásainak játékos, sokszor áthallásos, ironikus címeire is. Kata azóta a tantestület oszlopos tagja lett, bár most épp kislányával tölti az idejét. Aztán nemcsak a folyosón találkoztam vele, hanem az Élet és Irodalom oldalain is. Ezek beszélgetésünk apropói.
Az illusztráció egy sajátos műfaj: művészet, de egészen kötötten, nagy hagyománnyal a magyar képzőművészetben. Mennyire kell alkalmazkodni a szöveghez, egy újságoldal felépítéséhez, miközben saját művészi alkotásokat hozol létre?
Közel áll hozzám az illusztráció műfaja, szeretem az irodalmat, kiváltképp a lírát. Többféle megközelítés létezik, ha illusztrációról beszélünk. Nekem a kedvencem a szabad asszociációs technika. Olvasás után hagyom hatni az olvasottakat, majd kvázi átfolyatva a tudatomon lecsapódik a kezemen át, testet öltve a rajzban. Ilyenkor leginkább tusrajzokat, néha kollázsokat készítek.
Mindazonáltal az ÉS-ben nem illusztrációkat közölnek. A képszerkesztő alá tartozik a Tárlat és a Grafika rovat, az általa válogatott művészektől kér grafikákat (a fekete- fehér nyomtatás miatt ez a preferált műfaj) és azokat kiválogatva továbbítja a tervezőszerkesztőnek. Gyakorlatilag az ő munkájukat dicséri az, hogy melyik íráshoz hogyan társul az adott képzőművészeti produktum. Így a feltett kérdésre, miszerint mennyire kell alkalmazkodnom az újság felépítéséhez, vagy a szöveghez, röviden tudok válaszolni: semennyire. Az Élet és Irodalom teljesen tiszteletben tartja az egyes alkotók szabadságát, liberális lap a szó szoros értelmében. Azért kérnek fel bizonyos művészeket, szakértőket, publicistákat, mert épp az ő sajátosságuk az, ami karaktert ad, ÉS nem fordítva. Komoly szerepe van tehát a szerkesztők munkájának, Ők alkotják meg a kohéziót.
Hogyan kerültél az ÉS-hez, ehhez a nagy hagyományú közéleti-kulturális laphoz?
Még egyetemista voltam, a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán, Gaál József osztályában, amikor mindig téma volt, hogy kinek a munkái szerepelnek az ÉS-ben, számított, figyeltünk rá. Emlékszem az érzésre, mennyire szerettem volna, ha egyszer az én munkáim is megjelenhetnek a patinás lap oldalain. Nem sokkal diplomázásom után 2009 körül egyik barátnőm kiállítását nyitottam meg, és a megnyitó után bemutattak egy magas, ősz hajú, ugyanakkor nagyon fiatalos Úrnak, Szikszai Károlynak- mai napig Ő a grafikai rovat vezetője-, aki elmesélte, hogy ismeri a munkáimat és nagyon tetszik neki, amit és ahogy csinálok. Mi több, hozzátette, hogy ha rossz kedve van, rákeres a nevemre és a festményeimet nézegeti, mert felderíti sajátos iróniám. Hát, így kezdődött a mai napig is tartó szakmai alapokon nyugvó barátságunk Károllyal. Először felkért, hogy küldjek neki saját anyagot, kb. 18-20 munkát, és megjelent az első olyan lapszám, ami az én munkáimmal volt illusztrálva. Ezt több ilyen megtisztelő felkérés követte, évente egyszer. Majd 2012-2015 között saját rovatom is volt az ÉS-ben a Páratlan oldal nevű tematikus oldalon. Rovatom Agylap címen futott, és olyan szabadon alkothattam, ahogy csak akartam, nagyszerű pediódus volt. Majd a 3 év leteltével ismét évente kapok felkérést a lapban való publikálásra, sajnos 2021 kimaradt, anyai teendőim nem engedtek az ecsethez férkőzni hosszabb távon, de rövidebben sem. Nagy reményekkel vágok neki 2022-nek és bízom benne, hogy idén is meg tudok jelenni új anyaggal az ÉS hasábjain.
Legutóbb Háy János-elbeszélés mellé került a képed. Szereted Háy Jánost? Mi ragadott meg ebben az írásban?
Szeretem Háy Jánost. Kedvencem a Bogyósgyümölcskertész fia, de ez a novellája is nagyon erős. Szeretem a sajátos közép-európai ízét, fanyar, sokszor groteszk humorát.
Köszönöm!
Én is köszönöm, hogy a TopArt, a Tóparti Gimnázium iskolaújságja megkeresett és érdeklődik munkáim iránt!
Kérdező: Szűcs Krisztina
Válaszok: Könyv Kata ♥
(Legfrissebb információként megosztjuk, hogy a héten nyílt a Veszprémi Tavaszi Tárlat és az Animula című, izgalmas csoportos kiállítás a Mamüben Budapesten, mindkettő tárlaton megtalálhatók Könyv Kata tanárnő munkái.)