Kedves fiatalság, diákság!
A feladatunk teljesen világos és egyszerű. Fiatalok vagyunk, könnyen elvégezhetnénk…
Hiszen csak annyi a lényeg, hogy előttünk áll az egész jövőnk, erre kell koncentrálnunk, ezt kell építenünk, hát dolgozzunk meg érte!
Hiszen diákok vagyunk, ezt meg kell élnünk, érezzük jól magunkat, egyébként is: a valódi problémákról még fogalmunk sincs.
Mi csak építsük a jövőnket, és élvezzük a diáklétet! Nem is értem, miben fáradhatnánk el, mitől lennénk feszültek…ennek semmi értelme, még fiatalok vagyunk, bírnunk kéne-nem mintha olyan hatalmas terheket cipelnénk.
Hogyan kerül karika egy diák szeme alá? Ez nem normális, hiszen még gondtalan, mosolyon és éber tekinteten kívül nincs másnak helye az arcán.
Tehát kérdem én: mi is a gondunk? Egyszerűen csak dolgozzunk meg a jövőnkért, éljük meg a jelenünket, fáradtság, feszültség soha nem is szerepelt az étlapon, ez mind csak szükségtelen rizsa!
Mélyen tisztelt felnőttek! Remélem, sikerült közvetítenem a lényeget fiatal társaimnak, és levenni ezt a terhet az önök válláról. Hiszen dolgoznak, elfáradnak, szórakozni már erejük sincs, hétvégére csak egy gyenge mosoly és néhány karika marad…jobban belegondolva: NEKEM IS DOLGOM VAN ÉS FELELŐSSÉGEM, ÉS NEKEM IS JÁRNAK A KARIKÁK!
(Nem tudom, veletek mi a helyzet, de mostanában több támadás is érte az én ártatlan karikáimat. Nos, ennél többet aligha tehetek a védelmükben…)
Felföldi Lili, 9.a