Ami késik, nem múlik – Belicza Anna és Bakon Bettina beszámolója a polgármesteri díszvacsoráról és a FAME-ről

     Réges-régen, az emlékezetünk legmélyebb bugyraiból még talán elő tudjuk kotorni az első online oktatást, és a vele járó szépségeket. Most valóban, semmi irónia az egyik ilyen szépségről lesz szó, illetve a hozzá kapcsolódó nyereményről.

     Tehát, időben nagyjából megvagyunk, a helyszín kicsit kaotikus, mivel a történet 36 helyszínen játszódott; a szereplők pedig a mostani 11. a osztály apraja-nagyja.  A feladat a következő volt: egy pályázatra mutassuk meg: nagyjából miket csinálunk a karanténban. Képekkel, szöveggel alátámasztva próbáltuk magyarázni, hogy nemcsak alszunk egész nap, hanem jó diák módjára szorgoskodunk is. Pár héttel később kiderült, hogy megnyertük ezt a versenyt. Nyereményünk nem volt más, mint egy csodás vacsora a polgármester úrral, és utána egy kellemes színházi előadás. S mindez 2021. december 18-án meg is történt. Egy rejtélyes lépcsősor után megérkeztünk a színház tetejére, az étterembe. Négy fős, gyertyafényes, romantikus hatást keltő asztaloknál elfoglaltuk a helyünket és vártuk az ételt. Minden fogásnál kétféle menüből lehetett választani. Szerencsére mind a két menüt végig tudtuk kóstolni, mivel különbözőt kértünk.  Alig bírtuk megenni azt a rengeteg finomságot, amit elénk raktak, tényleg, valami isteni volt.  (S amikor a pincér azt mondta, hogy minden maradékot állatmenhelyre visznek, feloldódott minden szorongásunk.) 

A kötelező közös fotó után a polgármester úrral kimentünk a panorámás erkélyre, ahonnan gyönyörű kilátás, fényben úszó sétáló utca és a Zichy liget tárult a szemünk elé. 

A vacsora után a pályázat nyereményének másik felében részesülhettünk. A régóta ígért, ezáltal régóta várt ajándékot bonthattuk ki, színházi előadást, a Fame című musicalt. A vacsora után kis folyosókon keresztül eljuthattunk a színház előterébe. Egy pillanatra beláthattunk a színpadra, ahol éppen még folyt a próba. Megláthattuk a többi nézőt is, akik már gyülekeztek. Mindenki estélyi ruhában volt. 

Fiatal színészek és táncosok vitték színpadra a darabot, amely egy művészeti középiskola életéről szólt, életükbe beletartozott a zene, tánc, művészet. A háttértáncosok mozgásában felismerhettük saját mozgásszeretetünket is. Összességében egy iskolai élet körvonalazódott ki a darabban, annak a középpontjában pedig diákok, tele célokkal és reményekkel az élet előtt. A tanárok hivatástudata, egyéni élete, s mellettük a tanítvány egyéni problémája jelenítődött meg egy drámai pillanatban. A mű fenséges volt!

     Az előadás és az este színvonalas kikapcsolódást nyújtott. Kilencedikesek voltunk, mikor megnyertük a pályázatot, akkor még karanténban. Most két évre rá lehetővé vált, hogy ugyan maszkot viselve, de együtt ünnepelhettünk.

Bakon Bettina, Belicza Anna

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

%d bloggers like this: