A 2014-ben bemutatott, A Gyűrűk Ura világában játszódó Middle Earth: Shadow of Mordor egy nagyszerű játék lett. Forradalmi újítást hozott a Nemezis-rendszer tekintetében, illetve a grafika se volt elhanyagolható. A 2017-es folytatás minden tekintetben felülmúlta elődjét, mely a Shadow of War alcímet viseli.
Számomra nagyon kedves ez a videójáték, már négyszer végigjátszottam. Imádom A Gyűrűk Ura világát és minden ahhoz kapcsolódó… igazából akármit. A játék maga nem hosszú, én röpke 11 óra alatt mentem végig rajta minden gyűjtögetnivalót megszerezve. A történet ott veszi fel a fonalat, ahol az előző abbahagyta, az új gyűrűnél. Főszereplőnk egy gondori harcos, Talion akiben egy hatalmas tündekovács szelleme, Celebrimbor lakozik (ő készítette a 9 gyűrűt). Neki köszönhetően szinte legyőzhetetlenek vagyunk, ha csatáról van szó. Talion maga is profi kardforgató, de a tündekovácsnak köszönhetően olyan képességekre tesz szert, melyek nem adatnak meg minden halandó embernek: akarata alá tud vonni más orkokat (így elérve, hogy mellette harcoljanak), le tudja lassítani az időt íjazás közben, bármilyen magasságból egy karcolás nélkül ér földet, és még sorolhatnám… Számomra szimpatikus volt Celebrimbor egészen addig, amíg el nem érkeztünk a történet végéhez. Talion és Celebrimbor megegyeznek, hogy addig nem nyugszanak, míg el nem pusztítják a nagy Sötét Urat, Sauront, kinek Középfölde meghódítása a célja. Legyőzik Sauron legfőbb szolgáját, Isildurt, ám a tündekovács elárulja szeretett harcosunkat, hiszen neki mindvégig az volt a célja, hogy akarata alá vonja Sauront hatalmas hadseregeivel együtt, és ehhez Taliont használta eszközként. Celebrimbor elbukott, Talion pedig beállt A Kilencek közé, Nazgúl lett (ezt egy, a játékhoz készített kiegészítőből lehet tudni).
A játékmenet rendkívül egyszerű. Kapunk egy hatalmas és gyönyörű térképet, melyben 5 bejárható terület van, természetesen Mordoron belül: egy város, egy erdős, egy havas és 2 vulkános zóna. A látvány valami elképesztő! Nincs egy erős gépem, ezért nem a legmagasabb grafikai beállításokkal játszottam, de még így is gyönyörű volt a játék. Minden területen van egy ellenséges ork hadsereg, melyek erődökben tanyáznak. A történet küldetései mellett elsődleges célunk lesz az, hogy minden terület erődítményét elfoglaljuk. Ezt a következőképpen tehetjük: a fentebb említett Nemezis-rendszert továbbfejlesztették, így minden ellenséges hadsereg egy vezetőből, és 3-4 hadúrból áll, melyeknek kapitányok a testőreik. Minden orknak megvan a maga gyengesége és erőssége. Például az egyik immunis a mérgezésre, a másik pedig súlyosan megsebződik, ha lábon lőjük. Ezeket a tulajdonságokat kijátszva kell levadásznunk és akaratunk alá vonnunk a kapitányokat illetve a hadurakat, kik a saját seregeink gerincét fogják képezni. Ha elég erősnek érezzük a sereget, megrohamozhatjuk az erődöt, és a vezető legyőzése után miénk az adott régió. Ezek az ostrom-küldetések voltak a kedvenceim.
A másik nagyszerű dolog szerintem pedig az, hogy egész Mordor-szerte különböző bestiákkal találhatjuk magunkat szembe. Ezek legyengítve meglovagolhatók lesznek, ha megvan hozzá az adott képességünk. A caragorok olyanok, mint egy nagyra nőtt kutya, nekik a mobilitásukat fogjuk majd élvezni. A félelmetes graugok hatalmas szörnyek, melyek jól alkalmazhatók közelharcban. Ha elég nagy szintűek leszünk, akár sárkányt is lovagolhatunk majd, mellyel nagy távokat tudunk könnyedén átszelni, illetve harcban is nagyon effektív tűzhányó képessége miatt.
Egy szó, mint száz, az egyik kedvenc játékomról olvashattátok véleményem. Sajnos nincs tervben harmadik rész, legalább is tudomásom szerint, de mindig a remény hal meg utoljára.
Nádas Buda 10. D