Kerámia-kiégetés és paprikáskrumpli-készítés az iskolában? Mint azt sokan láttátok, csütörtökön a tornaterem kijáratánál valóban ez történt.
A keramikusok az összes osztályból csütörtökön összegyűltünk reggel, tüzet raktunk, s már el is kezdtük előkészíteni a parazsat a krumplinak és a paprikáskrumplinak. Nemsokára már vágtuk a hagymát is.
Eközben keramikus tanáraink, Bráda Enikő, Nagyné Csehi Edit és Pető Zsuzsa Aliz mutatta meg nekünk, hogyan is kell a forró tűzzel bánni, hogy biztonságosan lehessen kiégetni a tárgyakat, mert azért alapvetően egy különleges kerámiaégetésre készültünk.
Miközben az átmeneti kemencében égtek a tárgyaink, mi előkészítettük az ételeket, és folyamatosan magyaráztuk, pontosan mi is történik az időközben egyre nagyobb csoportnak, akik biztos távolságból figyelmesen csodálták ahogy szeleteljük a virslit.
Mikor az első kiégetés ideje lejárt, elkezdődött az igazi munka. A forró tárgyakat a tanáraink felügyeletében kiemeltük, majd egy előre kiásott gödörbe raktuk a tárgyakat, majd földdel betemettük őket.
De miért is?
A gödrös, redukciós kerámiaégetés egy ősi szabadtéri égetési eljárás, ahol a földbe ásott gödörben oxigénhiányos (redukciós) légkörben égetik ki az agyagtárgyakat, így más-más máz eltérő színben fog kiégni, mint egy megszokott eljárású, kemencés égetéssel.
A redukció hatására a vöröses agyag sötétszürke, fekete vagy foltos, rusztikus árnyalatot kap, a mázak pedig különleges, fémes vagy füstös rajzolatot mutathatnak.
A gödör aljára egy vastag parázságyat kell készíteni, ami megakadályozza, hogy a hideg föld elvonja a hőt a kerámiától. Mi itt faforgácsot használtunk, és kis fészket formáltunk a kerámiáknak.
Ez persze igen veszélyes, mert a forrón izzó tárgyak ilyenkor azonnal lángba borítják a faforgácsot, így nagyon gyorsan be kell temetni őket földdel.
A nap végére már az összes tárgyat kiástuk és hűlni hagytuk őket, eközben megettük a paprikáskrumplit is.
Király Emese 11. E