A könyvtár a kulturális élet központja. Ezen felül a könyvtár nemcsak a könyvek otthona, hanem a tudás és az emberek találkozási pontja is. A könyvtárban kapcsolódik össze a múlt bölcsessége, a jelen nehézsége és a jövő inspirációja. A csendes falak segítik a tanulást, emellett a sok tanuló diák és a könyvek látványa motivációt és reményt ad minden nehézség leküzdésére. A címet nem véletlenül választottam. Vörösmarty Mihály Gondolatok a könyvtárban című műve is épp erre utal: „Mi dolgunk a világon? küzdeni…”. Tenni a céljaink és álmainkért, hinni magunkban, elérni a lehetetlent.
Az érettségi egy nem könnyű szakasza az életnek. Sokan tudják már ezt, sokan még előtte állnak. Rengeteg a munka, amit bele kell fektetni, úgy, ahogy egyébként minden kitűzött cél eléréséért is. Ez rengeteg nehézséggel jár, amit meg kell tanulni kezelni. Nekem személyesen az okozta a legnagyobb nehézséget, hogy hogyan álljak neki tanulni. Nem volt kedvem, sokszor most sincs. Legfőképpen akkor, amikor otthon vagyok, inkább filmet nézek mintsem tanuljak. Erre találtam ki a számomra legideálisabb módszert: könyvtárba járni és tanulni a többi diákkal együtt. A kedvenc részem benne, hogy egy kedves barátnőmmel, Fischer Hanna 12.B osztályos tanulóval együtt segítjük át egymást ezen az időszakon. Hétköznap a Székesfehérvári Vörösmarty Mihály Könyvtár rendszeres tanulói vagyunk, hétvégén viszont a
Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárba látogatunk el. Ennek egyszerű oka van. Utóbbi gyönyörű szép, és rengeteg motivációt ad a tanuláshoz. Erre pedig nagy szükség van, főleg mert a diákok nagy része nem szeret tanulni, és nincs kapaszkodó, ami segíteni tudna. Többek között én is ezzel küzdök.
És van még egy dolog, ami miatt szükségem van a könyvtárra. Nagyon nehezen terelem el a figyelmem egy olyan dologról, ami nem régen történt velem és nehezen tudok túllépni rajta, s tudom, hogy ezzel sem vagyok egyedül. Sokszor inkább küzdök, minthogy élvezném azt, hogy most vannak az utolsó heteim középiskolás diákként. Valljuk be, nagyon hamar eltelt ez az idő, és lassan itt a vége! Ezek a gondolatok foglalkoztatnak mostanában, ez pedig nehezíti a koncentrálásomat. Ezen egy dolog segít: végigsétálom a fővárosi könyvtárat. Ha azt mondanám, hogy ez mindenben segít, hazudnék. Mégis arra a kicsi boldogságra és inspirációra, amit ez az apró élmény ad, nagyon nagy szükségem van ebben az időszakban. Sokszor nem is gondolnánk, hogy egy ilyen apró örömnek mekkora súlya van! Pedig van, nem is kevés. Még rengeteg dolog van, amit meg kell tapasztalnom, de azt biztosan tudom, hogy mindenkinek szükségre van valamire, amibe kapaszkodhat. Az életnek vannak nehéz időszakai, mint például az érettségi szakasza. Ez első olyan mérföldkő, amivel a felnőtté válás előtt találkozunk. Ebben az időszakban magunkra vagyunk utalva, sajnos senki nem fog helyettünk beülni a vizsgákra. Emiatt vált számomra a megfelelő kapaszkodóponttá a könyvtárban tanulás. Nagyon sokat segít, és eltereli a figyelmem más gondjaimról. Amellett pedig ne menjünk el, hogy milyen jó érzés több tanulóval együtt tanulni. Látni, hogy mindenkinek van egy kitűzött célja és mindent megtesz azért, hogy elérje.
Lezárásként azt tudnám mondani, hogyha te is hasonló cipőben jársz, próbáld ki. Könnyítsd meg a helyzetedet a könyvtár csendjével, hangulatával, hagyd, hogy elvarázsoljon! Mert el fog! Ez egy olyan közösség, amelybe, ha egyszer bekerülsz, sosem akarsz kilépni. Ez egy olyan közösség, amelynek te is a tagja lehetsz. Ennek a közösségnek a tagjai értik és élik is Vörösmarty versét, ami a Gondolatok a könyvtárban.
Kucsera-Gálfi Eszter 12. C