A Bánk bán című előadást megtekintő csoportunk (10 fő a 12.C osztályból, 2 fő a 9.a osztályból Brunner Éva és Ádám Kata tanárnő kíséretében) a március hatodikán játszott főpróbát nézhette meg, melyre a jegyeket Brunner Éva tanárnő és Felföldi-Fi Noel, 12.C-s tanuló szervezte.
Az 1884-ben átadott, majd 2022-re felújított Magyar Állami Operaház Magyarország egyetlen jelenleg is működő operaháza. Az Ybl Miklós által tervezett Andrássy úti épületen tökéletesen láthatóak a hazai neoreneszánsz motívumai (szimmetria, oszloprendek, félkörívek), de néhol a díszítésekben barokk elemek (csavart formák, fény-árnyék kontrasztok, monumentalitás, aranyozott stukkók) is felfedezhetők. Az épület jellegzetességei közé tartozik többek között a gazdagon díszített homlokzat, melyet híres zeneszerzők szobrai ékesítenek (Erkel Ferenc, Liszt Ferenc, Wolfgang Amadeus Mozart, Ludwig van Beethoven, Gioachino Rossini, Gaetano Donizetti, Giuseppe Verdi, Richard Wagner). Az épület belsejében fényűző márványlépcsők, valamint rengeteg freskó látható. Az egyik leglátványosabb festmény a nézőtér mennyezetén látható, Lotz Károly által készített A zene apoteózisa, amely a görög mitológia alakjait ábrázolja: Apollón, a kilenc múzsa, Niké, Erósz, nimfák, khariszok. Ebben, a kívül-belül felújított impozáns épületben tekinthettük meg a Bánk bán című operát.
A Bánk bán eredetileg Katona József legismertebb drámája, mely fontos szerepet foglal el a magyar irodalomban is. Az 1848-49-es forradalom kitörésének napján, azaz 1848. március 15-én a budapesti polgárok győzelmüket ezzel a drámával ünnepelték a Nemzeti Színházban. Ekkorra Erkel Ferenc már elkezdte készíteni a dráma operává való átdolgozását, melynek ősbemutatóját végül 1861. március 9-én tartották, szintén a Nemzeti Színházban.
Az előadás este hatkor kezdődött, mire a 1035 fős, (a remek akusztikával rendelkező) patkó alakú nézőtér színültig megtelt, ezzel is jól mutatva a nézők érdeklődését és a kultúrával való találkozás vágyát, akár egy főpróbán is. Összességében az egész előadásról elmondható, hogy az operaénekesek, a díszlettervezők és az élőzenéért felelős zenekar is tökéletes teljesítményt nyújtott, hiszen a főpróbán egyetlen megszakítás, ismétlés sem történt. Az operaénekesek lenyűgözően, meggyőzően alakították karaktereiket. Nemcsak énekeltek, hanem érzelmeket fejeztek ki, gyakorolt koreográfia alapján végezték mozdulataikat. Megdöbbentő, hogy akár több szólamban is képesek énekelni a szereplők, mely mögött rengeteg gyakorlással eltöltött óra állhat. A szereplők főként öltözékük, illetve dalaik alapján ismerhetők fel. A főszereplőn, Bánk bánon például a királyi esküjét jelképező nyaklánc van, Tiborc szakadt ruhában jelenik
meg, Gertrudis királyné és a király fejét korona díszíti. Az opera megértéséhez tehát a dráma ismerete is ajánlott, de nem elengedhetetlen.
A színpad több részre van felosztva, ahol más-más események történnek. A főszínpadon játszódnak a fontosabb jelenetek (pl.: a királyi udvar mulatsága, Bánk bán és Gertrudis harca, Melinda és gyermeke vízbe esése, Gertrudis temetése). A főszínpad felett, kissé hátrébb volt látható a galéria, mely egy mozgatható üvegfallal volt elválasztva, ami a királyi palotát szimbolizálta. A galérián kisebb, viszont viszonylag fontos cselekmények történtek (pl.: Melinda szerek általi meghódítása). A főszínpad előtt süllyesztve található a zenekari árok, majd a nézőtér és a zenekari árok között futó keskeny, kiemelkedő sávon/hídon a szereplők monológjait, csatározásait láthatjuk (pl.: Melinda megőrülése, Melinda Ottó elleni lelki küzdelme). Így az első sorokban ülő nézők testközelből nézhetik a jelneteket. Emellett a díszlettervezők több szimbolikus jelentőségű motívumot is használtak az előadás során. A megsebzett, félig elpusztított aranyszarvas a magyar nép szimbolikus bukását, alulmaradását fejezi ki a merániaiakkal szemben. Az előadás végén megjelenő rózsákat cipelő kislány pedig Árpád-házi Szent Erzsébetet szimbolizálja, aki az operában is megjelenő királyi család gyermeke volt.
Az élőzenés zenei aláfestés az opera során pontosan illeszkedett a cselekményszál fordulataihoz, hol feszültségkeltő, hol megnyugtató, hol megható elemekkel színesítve az előadást. A korszerűsített épületben a nézők komfortérzete mellett a figyelem fenntartására is figyeltek a kivitelezők. Az elhangzó énekek és áriák szövegét a nézők a színpad feletti kivetítőn, valamint a székek háttámlájára szerelt kis képernyőkön is figyelhetik.
Első operai látogatásunk során számunkra lenyűgöző volt látni és hallani, ahogy valaki képes két és fél órán keresztül tenor vagy bariton hangszínen, hiba és fennakadás nélkül, a zenei alapra énekelni vagy áriázni, akár több szólamban is, emellett figyelni a mimikára és a mozdulatokra is. Jó volt látni, ahogy az operaénekesek kölcsönös tiszteletet mutattak a zenekar felé, akik ugyan nem a színpadon játszanak, mégis fontos szerepet töltöttek be az előadás során. Az épületbelső szemkápráztató! Emellett külön élmény volt számunkra, hogy mindezt az első sorból csodálhattuk, valamint, hogy hallhattuk élőben a Hazám, hazám című, a Bánk bán egyik legismertebb áriáját.
Összességében felfoghatatlan, hogy hogyan lehet valami ennyire összetett, mégis hibátlanul összeszerkesztett produkció, így szerintünk a többi résztvevő nevében is kimondhatjuk, hogy ez az előadás többünknek is életre szóló élmény és emlék marad a jövőben, melynek megszervezéséért utólag is köszönettel tartozunk Brunner Éva tanárnőnek és Felföldi-Fi Noelnek. Köszönjük!
A képeket készítették: Ádám Kata tanárnő, Brunner Éva tanárnő, Kovács Enikő, Könczöl
Tamara, Szabó Zita, Varga Eszter Anna.
Kovács Enikő, Réz Lujza 12.C