A szünet előtti utolsó hetek egy iskola életében különösen zsúfoltak, ehhez nálunk még hozzájárult két egyetemista vizsgája is, akik az ELTE-ről és a Veszprémi Egyetemről nálunk töltötték gyakorlatukat. Iskolánk mint az ELTE Tanárképző Központjának partnerintézménye rendszeresen fogad egyetemi hallgatókat, közülük már többen is kiváló fiatal kollégáink vagy épp a város különböző intézményeiben sikerült elhelyezkedniük tanárként. A mentori munka közben súlyt helyezünk arra, hogy a hallgatók ne csak az órákon, hanem az iskola más programjaiban is részt vegyenek, sokféle osztállyal, témával, kihívással és azok megoldásaival találkozzanak.
Nagy Natália magyar nyelv és irodalomból végez most, és miután szakdolgozatát Mary Shelley Frankenstein avagy a modern Prométheusz című kötetéből írja, a 9/Ny osztály humán tagozatosaival több órán keresztül foglalkozott a művel -változatos munkaformákban. A diákok a kilépőkártyákon arról tettek tanúbizonyságot, hogy jól megértették a regény témáját, képesek voltak továbbgondolni azt, s hogy az irodalom nemcsak tantárgy, hanem kiválóan alkalmas az önismeret erősítésére, sőt nevelő hatású is: „Frankenstein története nekem azt jelentette, hogy vállaljuk a felelősséget a tetteinkért”, tetszettek a diákoknak a filmrészletek, a kulcsszavakhoz kapcsolódó jelenetek bemutatása – azt külön is kiemelték, hogy kiélhették kreativitásukat (Natália másik szakja drámapedagógia, ezt a tudását is kamatoztatta az
órákon), többen írták, hogy a regény által még inkább világossá vált számukra, hogy „a bántalmazás/elutasítás milyen mélyre tud menni”. A műről szóló beszélgetések csak részben szóltak a regényről, ahogy az egyik tanuló írta: „nemcsak a műveket ismerhettük meg jobban, hanem egymást is” vagy: „a mű rádöbbentett arra, hogy milyen törékenyek is lehetnek az emberi kapcsolatok.” Volt, aki azt is kiemelte, hogy épp Halloweenre esett a mű, ezért „hangulatos” volt az olvasása. Többen értékelték a tanárnő nyitottságát, inspiráló kérdéseit: „érezhető volt, hogy a tanárnő számára fontos, hogy mi, diákok miként érezzük magunkat az órán, hogy valóban értsük és megszeressük a feldolgozott művet.”
A tanárnő így foglalta össze a négy hónap tapasztalatait: „Nagyon jó érzés volt korábbi tópartisként visszajönni szeretett iskolámba az egyetemi tanítási gyakorlatomra. Érdekes dolog az, amikor az ember pár év elteltével már nem az iskolapadban foglal helyet, hanem a tábla előtt áll és rászegeződik az összes szempár. Három osztályban taníthattam mentortanárom, Szűcs Krisztina vezetésével, és elmondhatom, hogy nagyon okos, ügyes és kedves diákokkal dolgozhattam együtt. Gyakorlatom során belepillanthattam a tanárság kulisszatitkaiba, és a másik, tanári oldalról szemlélhettem a mindennapokat. Hálás vagyok, hogy a Tópartiban tölthettem ezt a félévet, sok nagyszerű embert ismertem meg ezáltal. Az itt szerzett tapasztalataimat viszem tovább az előttem álló pedagógusi pályára.”
Natália a 12. C és a 8. C osztályban is tanított, utóbbi nyelvtanórája volt a vizsgatanítása, a fotón látható, amint elköszön az osztálytól.
Másik gyakorlatozónk Nagy Tamás volt matematikából, az alábbiakban az ő mentortanára, Lukátsné Sárközi Ágnes tanárnő foglalja össze tapasztalatait: „A mentortanár dolga nagyon leegyszerűsítve az, hogy tanítani tanítsa a tanárjelöltet. Hogy ez mennyire összetett, abba – szerencsére – csak utólag gondoltam bele.
Amikor „Tamás Tanár Úr” mentorálását elvállaltam, azt gondoltam, hogy mindkettőnknek könnyű dolga lesz, hiszen tópartis volt. Két éven át egy időben, egy terembe jártunk fizikafaktra, ismerjük egymás gondolkodásmódját, értékrendjét, tehát a közös munka, mint akkor is, most is jó hangulatú és eredményes lesz. Ebben nem tévedtem, csak a munka mennyiségét becsültem alá.
Ő ismerte az iskola életét és az én tanítási módszereimet is, de akkor még csak a diák oldaláról. Ez hatalmas előny, de a tanári oldalról sok minden másképp látszik. Számomra pozitív élmény volt végigkísérni azt, ahogy ez az új látásmód kialakult. A másik fontos eleme a mentortanárságnak, hogy a jelölt óráit figyelve, reflexióit hallgatva, egy-egy esetet megbeszélve a mentor ugyanúgy tanul, mint a jelölt. A tanár a diákoktól is folyamatosan tanul, de ez más. Ilyenkor jön rá az ember, hogy az évek során kialakult, bevált, jól működő rutin kicsit meg is merevítette. Az erre való rádöbbenés már félsiker, hiszen innen a mentor is elkezdi felülvizsgálni a kialakult gyakorlatának egy-egy elemét.
Összegezve: mentortanárnak lenni kihívás, de szép feladat, melynek során igyekszünk minél többet adni, miközben ugyanannyit kapunk is. Az egész folyamatnak persze az igazi haszonélvezői a diákok, akiket a pályájuk végére érő tanáraik után jól felkészült, fiatal pedagógusok tanítanak tovább.”
Tamás a következőként értékelte tapasztalatait: „Pár éve még diákként ültem az iskolapadokban a Tópartiban. Azóta sok minden változott, az iskola épülete átesett egy felújításon, de volt tanáraim, jelenlegi kollégáim változatlan lelkesedéssel fogadtak, jó érzés volt visszatérni hozzájuk.
Nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy Lukátsné Sárközi Ágnes tanárnő lesz a mentortanárom a gyakorlat során. Korábban hozzá jártam két évig fizikafakultációra, így ismertem a precizitását, kiemelkedő szaktárgyi tudását. A közös munka gördülékenyen zajlott. Ezúton is köszönöm neki, hogy sokéves módszertani és pedagógiai tapasztalatait megosztotta velem, és hogy mindig támogatott a saját ötleteim megvalósításában is!
Úgy érzem, hogy a gyakorlat során könnyedén megtaláltam diákjaimmal a közös hangot. Kipróbálhattam új tanítási módszereket, valamint az itt töltött idő alatt jobban megismerkedhettem az iskola működésének részleteivel, a tanári közösség mindennapi feladataival. Összességében a gyakorlat első féléve megerősített abban, hogy a tanári pálya az, amit szívesen folytatnék, a tanítás kihívásai és lehetőségei motiválnak.”
A tanár úr munkáját a diákok nagyon pozitívan értékelték, legfőbb erényeként kiemelve azt, hogy az a legfontosabb számára, hogy mindenki értse az anyagot, amit rendületlenül magyaráz, amíg ez meg nem történik.
Natália és Tamás vizsgatanítása is kiválóan sikerült, köszönjük az iskolavezetés és a jelen lévő egyetemi kollégák támogatását. És miután 2026 januárjában már mindketten tanítani is kezdenek, sok sikert és örömöt kívánunk nekik ezen a pályán!
Szűcs Krisztina