A nyári szünetben született törvény alapján a jelenlegi kormány rendelete szerint tilos az iskolákban a
telefonhasználat, ami így a Tóparti Gimnázium tanulóit sem kerülte el. Diákokat és egyben a tanárokat is váratlanul érte ez a döntés, amely számos vitát szült országos szinten. Vajon fenntartható-e ez az állapot, nem sértjük-e meg a házirendet rendszeresen, mert nem tudunk a telefonunk nélkül élni? Számtalanszor hangzott el a kérdés, hiszen mindennapi életünk része a mobiltelefon.
Nem árulok el újdonságot azzal, ha kijelentem: minél jobban digitális rendszerre állt át a társadalom,
annál inkább nélkülözhetetlenné vált az oktatásban a telefon, amit az utóbbi évek igazoltak. Az iskolakezdés mindenkinek nehezen indul, főleg nekünk, új tanulóknak, hiszen az iskolán kívül a tanárokat, diáktársainkat is meg kell ismernünk. Akarva-akaratlanul is nyúlnánk a mobilunkhoz segítségért, vajon melyik óra után mi következik, odaérünk-e az órára és egyáltalán: hova rakjuk a telefonokat az iskolába érvén? A szeptemberi kezdésre viszont tanáraink az újdonsággal megküzdve, de felkészülve igyekeztek segítségünkre lenni. Úgy gondolom, iskolánk gördülékenyen vette az akadályt, és minél több idő telik el, annál megszokottabbá válik, hogy a szeretett eszközünk a gondosan elzárt szekrényünkben pihen. Hálásak vagyunk azért, mert az iskolai vezetőség arra is gondolt, hogy ezeket a sokszor drága kütyüket, amelyek az életünkben oly nélkülözhetetlenek, biztonságos helyen tudhatjuk. Az internet nyújtotta kényelmet most az helyettesíti, hogy kénytelenek vagyunk magunk utánajárni a hiányzó információknak. Ahogy mennek a hónapok, ha nehezen valljuk is be, kezdjük felismerni a pozitív változást az életünkben, pl. a mobilfüggőséget felváltja a személyes kapcsolatteremtés. A mi generációnk ezt úgy éli meg, hogy idegen terepre értünk, mintha más bolygón élnénk, rajtunk és mobilunkon kívül emberek is vannak körülöttünk, akikkel személyes kommunikációt folytathatunk. Barátságok születtek és mélyültek el, a tópartis közösség összetartóbb lett, viccesen telnek a szünetek, mi személyesen, a 9/E. közös, vidám reggelizést szoktunk tartani, amely még jobban összekovácsolja kis közösségünket.
A fent említett bekezdésben tettem fel a kérdést, hogy fenntartható-e a mobil nélküli állapot a törvény
megszegése nélkül, úgy gondolom igen, nehéz volt megszokni, de mára mindenki rutinszerűen zárja el a
telefont.
Remsei Petra 9/E