Szubjektív
Szavakat kölcsönvenni, mástól. Egyszerűnek tűnik, megúszhatónak. Felöltöd a szavait, de nem úgy, mint egy használtan vett ruhát, hanem úgy mint azt, ami az övé, ami tőle van, amit rajta, általa ismertél meg, s mikor belé burkolódzol, persze nem úgy áll rajtad, ahogyan tőle megszokott. Innentől rajtad áll, olyannak akarsz látszani, mint ő, vagy megőrzöd magad, de benned őt is, a lényegét, a karakterét.
Ez akkor lehet fontos, ha át akarsz adni általa, e gesztus révén valamit. Belőle és magadból. El akarsz vezetni hozzá úgy, hogy közben te is közelebb jutsz. Elmeséled a történeteit és a kölcsönvett szavaiban rá(d)ismersz, visszaidézed és közben te is vele utazol.
Egy ilyen utazás tele van érzésekkel, élményekkel és fájdalommal, ráeszméléssel és felismeréssel. Ismerős. Láttad már. Veled esett meg. Megrémít, ahogy belehelyezkedsz. Ahogy szétfeszíted a határait. Meghaladod és rádöbbensz, hogy benne vagy nyakig.
Szürreális vagy szentimentális? Talán mindegy is. Valami történik – és veled is. És belül is. Egy koncert és egy színházi előadás határán, két órán keresztül és egy pillanat alatt. Egy gondolatnyi idő alatt. Nem történt semmi különös. Megtörtént valami.
Objektívnek álcázva
Cseh Tamás énekmondó, Bereményi Géza alkotótársa, szavainak, történeteinek és gondolatainak tolmácsolója, nyolcvan éve született. Ez adta az inspirációt arra, hogy a művész tisztelői összeállítsanak egy olyan estet, ami egyszerre koncert és színház, személyes élettörténet és közben generációs élmények gyűjteménye, dalcsokor és memoár.
Összegzés és készülődés. A kerettörténet – amit nem lehet megúszni. Szavak rákról, kemoterápiáról, esélyekről, újraértelmezett kapcsolatokról. És közben dalok tolakodnak bele az ábrázolt élethelyzet intimitásába, dalok, amik összekötnek, illusztrálnak régről ismert és talán túlságosan is ismerős pillanatokat – gyermekévek, pályakezdés, meghatározó találkozások, istenélmény… a három zenész pedig magával sodor és magukról is mesélnek, mikor ott állnak a főhős mellett a perkátai kis tanítói lakásban, a budai albérletben, hóesésben a HÉV-re várva az állomáson, a bakonybéli Szentkútnál Kányádi Sándor szavain töprengve, vagy a Bakáts téren, ahol a művész született és ahol utolsó koncertjét adta.
Egy olyan alkotás született, aminek pillanataival jó felemelkedni, aminek mozzanataiban jó alámerülni. Tartalmas, értékes és intelligens. Csoda. Szerintem szeretné.
Objektív
Füst a szemében – Cseh Tamás 80 (Cseh Tamás története és dalai) – Vecsei H. Miklós, Szabó Balázs és Ratkóczi Huba előadása, Bereményi Géza és Csengey Dénes dalszövegeivel, Bérczes László beszélgetőkönyve nyomán.
SzabMűvHáz, 2023. május 11., este hat.