Mohács, 2022. október 20.
Fekete Zoltán Tanár Úr beszámolója
A beszámoló megírására a Tóparti Gimnázium 11. B osztályának kísérőjeként, a résztvevő diákok tapasztalatainak összesítését követően, reflexióik felhasználásával vállalkozom.
Az utazásról: mivel Székesfehérvárról a helyszín megközelítése vonattal igen nehézkes, egyénileg szervezett utazás mellett döntöttünk. Ez komoly költségekkel járt, viszont megkímélte a résztvevőket a többszöri átszállástól, illetve az emlékhely igen kalandos megközelítésétől – sofőrünk szerint alig néhány autóbuszjárat útvonala vezet arra. A különjárat költségét ugyanakkor vállalni kellett, s így is közel hat órát vett igénybe oda-vissza az utazás, ami a programunk időkeretének szinte a felét felemésztette. Az utazás során ugyanakkor kollégámmal, Fridel Marianna Tanárnővel felvezettük és megterveztük a városismereti sétát, valamint kialakítottuk az abban részt vevő csoportokat és kisebb jutalmakért kvízt rendeztünk, a témára való ráhangolás és a korábban tanultak felelevenítése érdekében.
A városismereti sétáról: a lehetőséget a fiatalok jó csapatépítő programként értékelték, ahol izgalmas volt a keresgélés látványos helyszíneken, egy csendes város szűk utcáin, ahol sok történelmi emlék között segítették eligazodásukat barátságos emberek. A kérdések egy részét ugyanakkor nehéznek találták, kevés idő állt rendelkezésre, ezért sietni kellett, s az is tény, hogy mivel a csodálatraméltó templomok kivétel nélkül mind zárva voltak, az információk egy részét nem lehetett megtalálni. Próbaképpen kollégámmal a helyi Tourinform iroda munkatársát is megkérdeztük, aki a kérdésekre reagálva jelezte, hogy a válaszok egy része sem közterületen, sem információs táblán, de még a templomok előterében elhelyezett tájékoztatón sem olvasható. A Selyemgyárban kialakított Tourinform irodában hozzá lehetett volna jutni a többek által hiányolt papírtérképhez, de például az igen kopott kőrelieffel kapcsolatban csak a megoldókulcs alapján sikerült – stratégiánkat még a buszon kialakítva – a fiatalokat a megfelelő helyszínre és következtetéshez eljuttatni. A kérdések egy részét a fiatalok pontatlannak érezték, példaként utalnék a tizenötösre, ahol az álló helyzetben, fegyverzetben, lehunyt szemmel ábrázolt király kapcsán még az Emlékhely munkatársa sem jött rá, hogy arra kéne asszociálni, hogy halottként ábrázolják. Ő egyébként arra gondolt, hogy a helyes válasz az idős lehetne, mivel a húszévesen elhunyt királyhoz képest korosabb embert mutatnak a szobor arcvonásai. A programnak ezt a részét kicsit zsúfoltnak érezték a résztvevők és örültek volna némi étkezési lehetőségnek, de a – részben a távolságból és az utazásból adódóan – szűkös időkeret miatt ezt nem tudtuk megoldani. Ezért bár igény lett volna rá, nem tudtunk szabadprogramot sem biztosítani, hiszen már vártak minket az Emlékhelyen.
Az Emlékhelyről: a helyszínen az Emlékhely munkatársa, Izabella várt minket. Bár már több osztály járt a helyszínen, a csoportoknak javasolt teljes programot az ott dolgozók még nem ismerték, a mi példányunkról tudtak először tájékozódni, hogy pontosan miként is kerül az egész esemény és különösen a Mohácson töltött nap lebonyolításra. A résztvevő diákok visszatekintéseikben kiemelték a hölgy szakértelmét, az érdekes kiállítást, az informatív kisfilmet, de a program leglátványosabb része kétségkívül a fegyverbemutató (ezt az osztályfőnök ajándékaként, magunk által külön fizetve vettük igénybe) volt, ahol szinte mindenkit „magába szippantott a kor szelleme” és kézbe is vehették a csata harci eszközeit, melyekről sok érdekességet megtudhattak. A fegyverek mellett a Sírkert bejárása során egy éppen zajló ásatásba is betekintést nyerhettek, ahol emberi maradványok rendszerezése és kiemelése zajlott – ennek megtekintése természetesen nem volt kötelező, az erre vállalkozó fiatalok közül néhány ember azonban még így is nyomasztónak érezte. A kreativitást és képzelőerőt leginkább próbára tevő feladat a kisfilm forgatása volt, melynek során a fegyverbemutatóhoz használt eszközöket is igénybe vehették, illetve beöltözhettek egy-egy korabeli ruhába, megszemélyesítve az uralkodót és Kanizsai Dorottyát. Harangkongatás, csatajelenet, a hiába menekülő uralkodó tragédiája és végtisztesség a holtaknak: mindez ötletesen, együttműködve, méltóképpen megnyilvánulva történelmi kulisszák között. Az Emlékhely munkatársától hozzáállásukért, érdeklődésükért és fegyelmükért a fiatalok igen komoly dicséretben részesültek. Közel háromórás elfoglaltságot jelentett csak az Emlékhely megtekintése és bár többen szívesen maradtak volna még, de a kimerítően hosszú utazás, a városi program és az Emlékhely meglátogatása olyan feszített tempóban volt csak megvalósítható, hogy maradandó élményekkel gazdagodva, viszont kimondottan fáradtan néztek szembe a tanulók a visszaút újabb három órás időtartamával.