Igazából eddig még sosem gondolkodtam el rajta, hogy mit is jelent a szalagavató, honnan ered, miért épp szalagot tűznek, szóval úgy egyáltalán miről is szól. Idén azonban a szokásosnál jobban furdalt a kíváncsiság ezért úgy döntöttem kicsit utánajárok a dolognak.
A szalagavató ünnepsége sok évtizedes hagyományra nyúlik vissza, egészen az 1800-as évekig. Valószínűleg 1830-ban Selmecbányán rendezték az első szalagavató bált bár akkor még Valétálásnak hívták. A valétálás magyarul azt jelenti, hogy „Éljetek boldogul!”, ezzel a mondattal a végzősök köszöntek az alsó tagozatosoknak. A szalagtűzési ünnepségen nem egy, hanem kétféle szalagot tűztek fel maguknak a végzősök; az egyik egy rövid karszalag volt aranyrojtokkal a másik pedig monogrammal és évszámmal ellátott, amit a vállukra raktak fel. A szalag, ahogy akkor és most is egyrészt az iskolához tartozást jelképezi másrészt, hogy a diákok már megállják a helyüket a nagybetűs életben, a gyerekkoruk immár véget ért. Ezután egy menet következett ki a város kapujáig, amit a legidősebb tanuló vezetett, aki egy botra tűzött tölgycsokrot vitt a többieknek pedig egy-egy tölgy levél volt a kalapjukra tűzve. Természetesen a kisebbek sem maradhattak ki, ők fáklyákkal kísérték őket, hiszen a város határához érve egy fenékberúgással érzékeltették, hogy a végzősöknek immár semmi keresnivalójuk ott. Azért a szalagavató mégsem szalagavató ünneplés nélkül, tehát ezután a diákok egyenesen a bálba mentek ahol végigmulathatták az egész éjszakát.
Sajnos az óta a szalag egészen elvesztette a jelentőségét, sokan értelmetlennek tartják, fel sem tűzik a kabátjukra, vagy már aznap este elfeledkeznek róla és csak azon jár az eszük, hogy úgy berúgjanak, hogy még életük végén is emlékezzenek rá. Azt azért ne felejtsük el, hogy bulizni mindig van lehetőség de szalagavatóból csak egy van!
„Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha,
Madách Imre
remény, csalódás, küzdelem, bukás,
sírig tartó nagy versenyfutás.
Keresni mindig a jót, a szépet,
s meg nem találni – ez az élet.”
Fisli Blanka