Árazógéppel ráragasztották a homlokomra, hogy Lili.
Ezt az istenért sem tudom lekaparni onnan…
Ez olyan, mint amikor veszel valakinek ajándékot,
de rajta van az ára, amit hiába próbálsz lekaparni, ott van….
Végül felcseszed rajta az agyad és áthúzod alkoholos filccel…
Én is áthúznám a nevem, hogy mostantól senki legyek…
Hogy ne mutassanak rám, hogy nézd ott van az a lány,
aki ezzel meg ezzel smárolt abban a buliban ,
Vagy…. Hogy öltözött fel? Jó, hogy nem bugyiban jön el suliba….
Vagy… Milyen nagy rá ez a póló, nem talált a méretében?
És miért jár feketében? Színvak vagy gyászol?
Igen, gyászolok.
Mert megfelelek anyámnak, apámnak, a családnak,
a barátnőimnek, a barátaimnak, a kutyámnak, a páromnak,
A tanáraimnak, az ismerőseimnek, a példaképeimnek…
És végül ott tartunk, hogy megfelelek mindenkinek.Csak magamnak nem…
És ha magamnak nem tetszem, minek éljem az életem?
Amikor napi 24 órát magammal töltök…
Nem anyámmal, sem apámmal, nem a családdal,
nem a barátnőimmel, sem a barátaimmal, nem kutyámmal, sem a párommal,
sem a tanáraimmal,
nem az ismerőseimmel, sem a példaképeimmel…
Kizárólag magammal, én kísérem el magam WC-re, zuhanyozni, fogat mosni…
Én hallgatom a saját hülyeségeim és a sírásom és a tükörben is magamat látom,
ezért magamnak kell tetszenem, nem másoknak…
Ha egyedül akarok lenni, akkor is ott vagyok magammal…
Ha utálom magam, azt is magammal beszélem meg.
Ha valamit tudok, azt először magammal osztom meg…
Ha valamit először neked mondok el, azt először úgyis magamnak meséltem el…
Ha szerelmes vagyok, az magamnak nem mindig tetszik.
De ha magamnak tetszel, az nem mindig egyenlő a szerelemmel.
Magam nem mindig én vagyok… és én nem mindig vagyok magam.
Nem vagyunk skizofrén, csak szimplán tudom, hogy nem minden napon vagyok ugyanaz.
Percről percre változom és csak egy valakinek akarok megfelelni:
nem anyámnak, nem apámnak, nem a családnak és senki másnak, csakis magamnak…
Ezért marad a név a homlokomon, mert akármit csinálok, Lili maradok.