A légtorna egyre jobban terjedő sportág, melyet egyre többen és többen űznek – de ez egyáltalán nem azt jelenti hogy nem veszélytelen…
Ez a komplex sportág még sajnos nem is hivatalos sport Magyarországon, azonban egyre elterjedtebb, és lassan már mindenki hallott róla. A légtorna egy nagyon sokrétű sport, rengetegféle eszközön lehet űzni, de ezek közül a 3 legnépszerűbb a hammock, a tisu és a karika. A hammock és a tisu egy különleges anyagból készül, mely akár több száz kilogrammot is elbír. A kezdők a hammockon tanulják meg az alapokat, erősödnek meg, és szoknak hozzá a fejjel lefelé lógás világához. Miután elsajátították az alapokat, léphetnek tovább a karikán vagy tisun lévő gyakorlatokra. A karika egy 1 méter átmérőjű fém, melyet bandázzsal tekernek be, ezzel jobb tapadást biztosítva az eszköznek. De az összes közül talán a legnehezebbnek bizonyuló eszköz a tisu. A tisu, vagy más néven silk, egy 6 méter magasból lelógó nyúlós anyag, melynek számos veszélyfaktora van, így ezt tartják az egyik legnehezebben elsajátítható eszköznek.
Nehézségének függvényében rengeteg veszélye van. Ennek egyik fő oka a nagy magasság, melyben a sportolók gyakorolnak, ugyanis 6 méter magasan akár egy rossz mozdulat is végzetes lehet. Sajnos számos esetet láttam és nem egyben volt részem nekem is, ahol egy rossz mozdulat súlyos sérüléseket szült. Ilyen volt például a tavalyi verseny, ahol edzőtársam egy rossz kötést alkalmazva fejjel lefelé zuhant a pehelyvékony szivacsra, ahonnan sajnos már csak a mentők szedték össze. Hasonló precedens történt próbán is, amikor valaki a tisut magabiztosan elengedve, bízván abban, hogy újra elkapja, lezuhant, és ezzel a háta olyan komolyan megsérült, hogy utána segítség nélkül nem tudott sikeresen lábra állni napokig…. Ez a bizonyos valaki én voltam.
A veszélyforrásokon túl még a versenyek nevetségesen szigorú szabályai is nehezítik a versenyzők életét. Akár egy rossz hajviselet vagy egy kicsit átlátszó ruha komoly pontveszteséget vonhat maga után már azelőtt, hogy a versenyző egyáltalán előadhatta volna koreográfiáját. A művészi szabadságot is megvonják tőlük, ugyanis előre meghatározott koreográfiát kell előadniuk, amiben ha valami balul sül el, nem improvizálhatnak, mert az még több pontjába kerül a versenyzőnek. De sajnos ha valaki nagyon komoly versenyekre is ki szeretne jutni, mint például az Európa- vagy világbajnokság, akkor kénytelen megküzdeni az itthoni kvalifikációs versenyek nehézségeivel.
De mindezek ellenére sok pozitívuma is van ennek a sportágnak. Véleményem szerint ez nemcsak egy sport, hanem művészet is egyben, amiben, akárcsak a táncban, nagyon jól kifejezhetőek az egyén érzései és gondolatai.
Én ezt a sportot már 7 éve űzöm és 4 éve már tanítom is, sőt idén két diplomával is gazdagodtam: edzőivel és bíróival. Ennyi év tapasztalat után úgy érzem, hogy tényleg átlátom ezt a komplex sportot.
Nagy Adrien, 11.D