János vitéz – A Nemzeti Színház előadása – Vidnyánszky Attila rendezésében

A Lázár Ervin program keretében elvittek minket a Nemzeti Színházba egy János vitéz- előadásra.

Nem igazán villanyozott fel az ötlet. De amikor megtudtam, hogy rengeteg más fehérvári osztály is ott lesz, már kezdett jobban érdekelni. Sok régi ismerőssel találkoztam, és rajtuk keresztül még több új embert ismertem meg. Sokat beszélgettem régi osztálytársaimmal, akik szintén iskolát váltottak 6. után, csak más középiskolába mentek. Nagyon jó volt, hogy kaptunk időt körbenézni és sétálni. Az épület rendkívül jól festett kívülről. Belülről viszont kicsit stíluszavarosnak találtam. A parkot is szépen elkészítették. Az oda- és visszaút is jól telt az osztály társaságában.

Maga az előadás sem volt rossz. Nem vártam többet, mint amennyit kaptam. Kicsit túlzsúfolt volt, de pár része valószínűleg meg fog maradni az emlékezetemben.  Régen olvastam a János vitézt, és ezt a leginkább a darab végén éreztem, ahol el is vesztettem a fonalat, mert nagyon gyorsan történtek az események.

A történet sokszor át volt írva az abszurd jelenetek és a könnyebb befogadás érdekében. Nekem tetszett az ötlet, hogy János vitéz bárki lehet, de ezzel visszaszorították a színészek fontosságát. Ezt úgy értem, hogy amiért több János vitézt láttunk a színpadon, elveszett a hős szerepe. Volt pár kifejezetten erős pillanat is. Ilyen volt például az, amikor Iluska meghal az előadás egy ideig átmegy groteszkbe. Szinte minden díszlet nélkül megy körbe a falu népe feketébe öltözve, közben pedig hallgatjuk az amúgy remekül megkomponált dallamokat.

A látvány teljesen lenyűgözött. A színpad egy minden irányba mozgatható platform, és ezt láthatóan meg is akarták mutatni. Az árnyékokkal is ügyesen bántak. Sokszor nem is tudtam, hova nézzek. Az előadás hossza szerintem megfelelő volt, de máshogy kellett volna beosztani az időt. Az elejéről elvenni, a végére pedig nagyobb hangsúlyt helyezni. (Szerintem az emberek fejében kevésbé él így a mű vége.)

Összességében tartalmas délután volt. De nem a színház miatt, hanem a sok ismerős arc miatt, akik közül volt olyan, akit hatodik év vége óta nem láttam. Remélem még sok ilyen közös programban lesz részünk!

Felföldi-Fi Noel, 8. C

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

%d bloggers like this: