Fame – A hírnév ára a Vörösmarty Színházban – Több száz óra, mire egy darab összeáll, avagy hogy készült a Fame című előadás

Tudták, hogy a Fame eredetileg film volt? Bezsebelt két Oscart, és csak ezután került színpadra musicalként. Először, színpadi produkcióként 1988-ban, Miamiban mutatták be, majd később világhírűvé nőtte ki magát. Magyarországon a Fame-et először 2015-ben mutatta be a Budapesti Operettszínház, most pedig a Vörösmarty Színházban lehet megtekinteni.

A Fame bepillantást enged egy elit művészeti egyetem világába, amely korántsem olyan csillogó, mint ahogy az kívülről látszik. A tehetség adomány. De szorgalom, kitartás, önbizalom nélkül teher.

A színpadon engem is megtalálhatnak, mint táncost. Az egész egy castinggal kezdődött, ahova 14 és 28 év közötti fiatalok jelentkezését várták. A válogatón több mint 500 fiú és lány indult, majd a negyedik forduló után 34-en maradtunk. A csapat gyorsan összekovácsolódott, amit a darab koreográfusának, Rovó Tamásnak, és rendezőjének, Hargitai Ivánnak is köszönhetünk. Olyan összetartó csapatot sikerült alkotnunk, hogy a rivalizálásnak a szikrája sem jelenik meg köztünk, mindenki motivál és szeret mindenkit. 

A több fordulós casting után, májusban megkezdődött a fárasztó és nehéz próbafolyamat. Szünet nélkül, 3 hónapon keresztül próbáltunk. Ez számomra egy igen nehéz időszak volt, mind lelkileg, mind fizikailag, mivel még ezelőtt soha nem szerepeltem egy ennyire nagy szabású darabban. Nyáron a próbák reggel nyolctól este tizenegyig tartottak a szinte hét mindennapján. A májusi próbákat és a szeptember eleji kéthetes felújító próbákat nagyon nehéz volt az iskolával összeegyeztetni. Amikor azonban az előadások végén vastapsot kapunk, és olyanok dicsérnek, akikről nem is tudtam, hogy ott voltak, vagy, amikor kilépek meghajolni és a nézőtérről a hozzátartozóim ovációját hallom, akkor tudom, hogy a sok fáradozás meghozta gyümölcsét.

A musicalt ajánlanám minden generációnak. Véleményem szerint nagyon tanulságos lehet mindenkinek, mivel – ahogy már fent is írtam -, mindannyian átéltük már: a tehetség adomány. Szorgalom, kitartás, önbizalom nélkül azonban teher, és ez nem csak táncosoknál, zenészeknél és színészeknél igaz, hanem bárkinél, aki már megtalálta a magában rejlő tehetséget.

Lórodi Luca 11.d

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

%d bloggers like this: