Réber László állandó kiállítása a művész több mint fél évszázados munkásságának legfontosabb csomópontjaira ad válogatást, és megmutatja a szellemes rajzi öteteket alkotó képi világát.
Mindenki hallotta legalább egyszer Réber László nevét, vagy látta rajzait. Az egyszerű karikatúra rajzok sok könyvben visszaköszönnek, melyeket esti meséskönyvekben láttunk. Tudni kell azonban azt róla, hogy ő nem tanult grafikát szakmailag.
Sok ember azt gondolná, hogy már annyira egyszerűek, gyermetegek a rajzok, hogy ezt bárki meg tudná csinálni. Azonban ez nem teljesen igaz. A leegyszerűsített rajzokat, melyekre leginkább sorok közt jutottak helyek születésükre, időbe telik újra elsajátítani. Aki már egy kicsit is ért a rajzhoz, annak egyszerűen nehéz elszakadnia a realista stílustól. Grafikusunknak azonban ez annyira sikerült, hogy több mint hetven éves lenyomatott hagyott a művészetek világában. Megismerte Janikovszky Évát, kivel mesekönyveket kezdett írni, illusztrálni. Az írónő képes volt oly egyszerűen beszélni és pattógosan fogalmazni, hogy azt a kisgyerekek is megérthetik és élvezhetik. Réber Lászlóval társulva azonban mintha a puzzle teljessé vált volna. A könyvekben a szövegek s a képek egymást felváltva illusztrálják a történetet, így még jobban leegyszerűsítve azt. Ám nem csak mesekönyvekben láthatóak illusztrációi, de felnőtt tartalmú könyvekben is visszakacsintanak. Példának venném Örkény István egyperces novelláit. A groteszk, abszurd ám egyben humoros novellákat kiegészítik az egyszerű rajzok, mégis nélkülük üresnek érződne a könyv.
Véleményem szerint élmény volt hallgatni a művész életét és munkásságait. A több mint 1 órás műsor is fantasztikus volt, s a terem is művészünk alkotásaival volt tele. Minden fiatalnak, felnőttnek bátran tudom ajánlani.
Radics Vivien