Határtalan emlékezet, Géniuszi intelligencia, Tökéletes Dolgozatok. Ezek mind olyan dolgok, amik után mindenki vágyakozik, bár a legtöbben elérhetetlenek tartják. Úgy gondolják, hogyha ezek a képességek nincsenek meg bennük születésünktől fogva akkor nem tehetünk semmit. De tévednek?
Ki ne álmodott volna fotografikus memóriáról? Arról, hogy egy szempillantás alatt képesek vagyunk memorizálni bármilyen információt… Hogy pár perc után teljesen felkészülhetünk bármilyen dolgozatra vagy vizsgára. Sajnos mindenkit ki kell ábránditanom, mert a fotografikus memória csak egyetlen helyen lelhető fel Földünk kerekén: Hollywoodban. De akkor tehetünk valamit emlékezetünk fejlesztése érdekében?
Tehetünk. A mnemotechnika tudományát már évezredek óta ismeri az emberiség és ezt most nem a szokásos önfejlesztős értelemben kell érteni. Az első leírás a technikákról Szimonidész nevéhez kötődik (már ha hihetünk Cicerónak…). A legenda úgy szól, hogy Szimonidészt egyszer meghívták egy vacsorára, hogy ott előadjon egy verset. Ez meg is történt és a produkció után az egyik vendég kihívta Szimonidészt, hogy gratuláljon, de ekkor szörnyű dolog történt. A föld megrengett, az épület összeomlott, a vendégek pedig mind egy szálig szörnyethaltak. De, amikor eloszlott a por és az elhunytak hozzátartozói a tragédia helyszínére érkeztek, meg akarták tudni hol ültek a családtagjaik. Ekkor Szimonidész behunyta a szemét és meglepődve vette észre, hogy pontosan vissza tud emlékezni a vacsorázok ülőhelyére. Kézen fogta a hozzátartozókat és mindenkit odavezetett, ahol a családtagjaik nyugodtak. Így született meg a locus, vagyis a helyek módszere.
De hagyjuk is a történelmet és térjünk rá magára a technikára. Először is képzeljünk el egy általunk ismert helyet, lehet ez a ház, ahol élünk, az iskolánk vagy bármi, amit ismerünk a legkisebb részletekig.
Most szedjük rendbe azokat, amiket meg akarunk jegyezni! Az egyszerűség kedvéért összeszedtem egy listát:
- HEGEDŰ
- LOVAG
- ZENEKAR
- CERUZA
- HERING
- HÓGOLYÓ
- NYAKLÁNC
- MASZK
- RÓZSA
- TEMPLOMTORONY
Ezzel megvagyunk, kezdődhet a technika érdemi része. Alakítsunk ki egyfajta állomásokat az előbb választott helyünkben! Például ajtó, előszoba stb. És most próbáljuk meg valamilyen vicces, izgalmas módon rögzíteni a memóriánkba (például képzeljük el, hogy a postaládából heringek lógnak ki a levelek helyett) igazából minél abszurdabb a helyzet annál jobb. Majd haladjunk lassan végig a listán és szépen lassan próbáljuk minden tagját memorizálni. Nem probléma, ha most még lassan megy, de a sebesség (mint minden mással is így van) csak gyakorlás kérdése. Azok számára, akiknek segítséget jelent, ha van egy cél, amit kitűzhetnek maguk elé: a legutolsó memória világbajnokság nyertese nem egész 13 másodperc alatt memorizált egy egész kártyapaklit. Az elsőtől az utolsó lapig! Szóval biztos vagyok benne, hogy mindenkinek van hova fejlődni.
Ha sikerült az egész listán végig haladni akkor most hunyjuk be a szemünket és próbáljuk előhívni a lista elemeit úgy, hogy az elejétől kezdve haladjunk végig a választott helyünkön és „nézzük” meg azokat helyeket ahová az előbb „elmentettük” a megjegyzendő dolgokat.
Na sikerült?
Ha valakit megfogott a téma, azoknak tudom ajánlani Joshua Foer Einsteinnel a Holdra című könyvét, ami a memória sport világába nyújt egy kis betekintést és Dominic O’brien könyvét: a Memóriafejlesztést ami pedig magával a technikákal ismertet meg.
Cseh József
(9.c)