Nem gondolnám, hogy egyedül vagyok azzal az álláspontommal, hogy szó szerint ki nem állhatom a verselemzést. Hogy miért? Ezt fogom most kifejteni kicsit hosszabban (reméljük azért nem túl hosszan). Előre is elnézést kérek, ha valahol elfog az indulat, de igen kritikus számomra ez a téma.
Nos, kezdjük a legelején! Beszéljük meg, hogy mit is foglal magába a verselemzés iskolai körökben, mondjuk egy irodalom óra keretei között, után kitérek a dolgozatírásra is. Szóval, épp irodalomórán ülünk, tanulunk egy költőről, megbocsássék, én Adyval, mint kedvenc költőmmel fogok általában ,,dobálózni”. Tehát: megtanuljuk Ady Endre életrajzát, majd olvasunk tőle verseket és ezt követően elemezzük is őket. Jobbik esetben a tanár először megkérdezi a diákokat, hogy váltott-e ki belőlük valamilyen érzéseket, és hogy szerintük miről is szól a vers. Rosszabbik esetben senki nem kíváncsi a véleményetekre, a tanár egymaga lediktálja az elfogadott jelentését az éppen akkor először látott versnek. Na, most ilyenkor szoktam magamtól megkérdezni, hogy ezzel ugyan hogyan fogunk megtanulni mi, azaz a diáksereg, valaha is verset elemezni? Szerintem ez az első és egyik legnagyobb probléma. Aztán eljön a dolgozat ideje, amikor kaptok egy adott verset, adott költőtől, hogy na akkor most elemezzétek! Tegyük fel, hogy idegen az a vers, szóval órán nem találkoztatok még vele és a tanárotok semmit nem mondott róla, de ti már hozzá voltatok szokva ahhoz, hogy a tanár a szátokba adja konkrétan a vers ,,jelentését” (az idézőjelet a későbbiekben). Ültök, és csak azon gondolkodtok, hogy hogyan is kéne nekiállni? Arra emlékeztek ugyan, hogy kaptatok valamiféle szempontokat, de mivel órán azokat senki nem tanította meg használni, most bajban vagytok. Mit is tehetnétek mást, mint hogy a saját véleményeteket kezditek a papírra vetni? Miután kész vagytok vele, és beadjátok, nyugodtan tértek vissza a helyetekre, mert úgy érezhetitek, hogy ti mindent megtettetek e cél érdekében. Eljön a várva várt óra, ahol kiosztják az előbb említett dolgozatok kijavított változatait. Meglepődve figyeli a többség, aki nem igazán tanult, vagy szimplán nem tud elemzőként gondolkodni, hogy nem kaptak túl jó jegyet a gondolataik összességére. Feltehetjük a kérdést: Ha nem kapsz jó jegyet a saját véleményedre, akkor mások által szült érzéseket és gondolatokat kéne megfogalmazni tulajdonképpen a verselemzés során? A válaszom az, hogy igen. Sajnos szerintem nagyon is valami hasonlóról van szó. És erre utaltam az idézőjelbe tett jelentéssel. Nagy elemzők, akiknek sokszor a nevét sem tudjuk, elhisszük, hogy a költő arra gondolt, miközben leírta, hogy kék, hogy sárga. De lehet: te a kéket a sötéttel asszociálod, de az is megeshet, hogy szegény költőnk, tényleg arra gondolt, hogy a leírt kék, az valójában kék. Ezeknek hátat fordítva fogadjuk el más emberek véleményét a versről, mikor nekik valószínűleg teljesen mást jelent az adott vers, mint nekünk? Hisz mind mások vágyunk, más a lelkünk, máshogy vélekedünk a világ dolgairól, így mást is érzünk egy vers elolvasása után. Sokszor tapasztalom, hogy a diákok azért utálnak már verseket olvasni, mert olyan szemmel néznek rájuk, mint órán, amikor rá vannak kényszerítve arra, hogy elemezzék. Hosszú regényeket bevallom, nem igazán szeretek olvasni, viszont napi 10 perc versolvasásra igyekszem időt fordítani. Lehet ez Ady, de akár József Attila vagy Radnóti, három személyes kedvencem, de modern költők igen érdekes műveit is élvezem átérezni.
Ne csüggedjetek azért, mert nem az az elfogadott gondolat a versről, mint amit ti gondoltok! Az nem feltétlen rossz, sőt, itt nincs olyan, hogy rossz! Én arra bíztatnálak titeket, hogy egyszer fogjatok meg egy verseskötetek, olvassátok a számotokra kedves sorokat, és kicsit próbáljátok meg saját magatok miatt csinálni, és ne azért, mert muszáj…
Takács Luca