Hányszor hallottam már ezt a kifejezést! Kiskoromban azt hittem ez a BÚÉK másik
változata – vagy valami ilyesmi. Aztán idővel kezdtem megérteni a lényegét.
Életünk során sok minden időpontokhoz van kötve. Anyakönyvi kivonatokban rögzítik a
születési és halálozási dátumunkat. Már az óvodában hallunk, az iskolában el is játsszuk
nemzeti ünnepeinket. A legtöbb ember tudja, hogy mikor kezdődik az iskola, mikor van
Mindenszentek, Szenteste, Szilveszter, Újév…. Tudjuk, mikor kell kitisztítani és az
ablakba tenni a csizmánkat, mikor kell tojást festeni ….
A dátumok fontos szerepet játszanak életünkben. Irányt mutatnak, tájékoztatnak. Régen az
embereknek nem volt telefonjuk, sem naptárjuk. A természetben szerzett tapasztalatokat
lejegyezték és ez alapján jutottak arra a következtetésre, hogy mikor mire figyeljenek. Az
egész év menetét ehhez igazították. Tudták, ha Katalin kopog, akkor karácsony locsogni fog.
Lőrinc által „lepisilt” dinnyét nem ettek, stb… Az embereknek kellettek ezek a
megfigyelések, mert ezek alapján tudtak tájékozódni, tervezni, életben maradni. Óvták és
tisztelték a természetet, amivel összeköttetésben voltak. Ez a fajta kötöttség nélkülözhetetlen
bizonyos dolgokhoz, de nem kell, hogy ezek irányítsák az életünket. Sokan a változást is
bizonyos dátumokhoz, időpontokhoz kötik.
Én is kötök dátumokhoz dolgokat: a középiskolai felvitelim időpontja, az első ázsiai
utazásom. Élénken emlékszem arra is, hogy egy pénteki napon 16 óra körül kaptam meg a
várva várt értesítőt, hogy felvételt nyertem ide a gimnáziumba. Ezek az időpontok igen
meghatározóak számomra, amik végigkísérnek életem során. Ahogy idősödik az ember, úgy
gyarapodnak: első szerelem, szalagavató, érettségi, diploma, esküvő …
Ezek egyszeriek, megismételhetetlenek – ezért van jelentőségük. De az „Új év – új én”
mondás számomra sablonos. Nem csak azért, mert kb. 365 naponta ismétlődik, hanem azért
is, mert szerintem ezek a változások nem dátumhoz köthetőek. Legalábbis nem kellene, hogy
ehhez kötődjenek. Az Új Én bármikor jöhet, nem kell hozzá kivárni a szilvesztert!
A téli szünetben sokszor szembejöttek velem különböző hirdetések. Tele sporteszközzel,
jogginggal, vitaminokkal…csupa olyan dologgal, amivel az embereket hülyítik – MOST vedd
meg, mert most van új év! Egy elhatározás, egy új kezdet. Holott szívesen megnézném az
embereket március elején, hogy mennyien tartották be újévi fogadalmukat. Számomra ezért is
elcsépelt ez a mondás.
Úgyhogy idén megfogadtam, hogy nem fogadok meg semmit. A döntés legyen az enyém,
akkor és úgy, ahogy akarom. Nem kell ahhoz január 1-je, hogy eldöntsem, hogy mostantól
például fogyókúrázom. Mert mi értelme ebben a hidegben magunkra erőszakolni egy olyan
dolgot, ami felett kevés kontrollunk van: alig van motiváció. Hideg van, nem süt a nap, nem
teremnek a kertben friss, egészséges zöldségek és gyümölcsök… és a legtöbb ember ilyenkor
áll neki új, „egészséges” életet kezdeni. Holott ilyenkor be kell zárkózni, sorozatokat nézni,
könyvet olvasni, meginni egy nagy bögre teát. És ha beköszönt a tavasz, kisüt a
nap, akkor felállni és elmenni futni, kirándulni, sétálni – begyűjteni a D vitamint és
leszedni a kertben a terméseket.
Te idén mit fogadtál meg? Most fogadtad meg először vagy áthoztad az előző évekből? Ha nem tudod megcsinálni, kivitelezni, megtanulni, akkor okoz lelkiismeret-furdalást? Megéri megfogadni valamit a dátum nyomására, hogy ne érezd magad rosszul, ha mégsem sikerül? Az eddigi fogadalmaidat betartottad?
Igen vagy nem?
Gerstmár Léna 10. E