Nemrég volt szerencsém részt venni egy MCC-s tanulmányi úton, aminek keretein belül egy
hétre elutaztam Azerbajdzsánba, egy nagyon szép és érdekes országba. Ebben a beszámolóban ezekről
a frissen szerzett élményeimről fogok mesélni.
Az utazás meghirdetésére még 2024 decemberben került sor és azonnal felkeltette az
érdeklődésemet. Egy ország, amiről addig még alig hallottam és ahova egyedül semmiképp nem utaztam
volna el, de így, hogy egy az MCC által szervezett szakmai útról volt szó, kétségek nélkül vágtam bele
a jelentkezésbe. Feltöltöttem a szükséges irataimat és bekerültem a válogatóba, amelyre a ténylegesen
kiutaztatott diákok kétszeresét hívták meg. Itt előadásokon vettünk részt az ország geopolitikai
helyzetéről és történelméről, majd a végén megírtuk ezekből, és az előre elküldött anyagokból a tesztet.
Ezután vártuk az eredményt és örömmel olvastam, hogy bekerültem. Csak itt fogtam fel igazán, hogy
mire is vállalkoztam és rögtön izgatott lettem.
Hónapok elteltével, idén októberben, az őszi szünetben került sor az utazásra. Előtte való este
bent aludtunk az MCC budapesti központjában, hisz hajnal háromkor kellett kelnünk, hogy időben
kiérjünk a reptérre. Azerbajdzsánba helyi idő szerint dél körül érkeztünk, ez ott két órával korábbat
jelentett, révén a két óra időeltolódásnak, ami a kint töltött hét alatt háromra növekedett, hisz ott nincs
óraátállítás.
A repülőtéren egyből buszba szálltunk és elindultunk az első helyszínünkre, a Tűz templomához
(Atashgah Zoroastrian Fire Temple), amely az ősi zoroaszter (tűz- és vízimádat) vallás szerzeteseinek
egykori palotája volt. Itt megismerkedtünk a zoroaszter vallás alapjaival és a szentély ősi történetével.
Ezután a Yanar Dag (égő hegy) felé vettük az irányt, ami egy természetes örök láng, ami azért
alakulhatott ki, mert Azerbajdzsánnak rengeteg kőolaja és földgáza van, ami közel található a felszínhez
és a folyamatos gázszivárgás miatt a tűz sosem alszik ki, folyamatosan ég. Yanar Dag után Azerbajdzsán
fővárosába, Bakuba mentünk. Itt megtekintettük a gyönyörű óvárost és a Szűztornyot, majd elfoglaltuk
a szállást, ahol megvacsoráztunk és kipihentük az utat.
A következő két napban Azerbajdzsán belsőbb vidékeire utaztunk. Meglátogattuk Diri Baba
türbéjét, aki egy szúfi misztikus volt. Megnéztünk egy régi mecsetet, majd a Samaxi melletti Jeddi
Gümbaz temetőt és a mauzóleumokat látogattuk meg. A napba belefért még egy autentikus kaukázusi
falu is, Lahic, ami valaha a Selyemút helyi városa volt. A másik napot hőlégballonozással kezdtük, majd
egy jurtában melegedtünk. Ezután egy III. századi eredetű templomot és az alatta lévő 2-2,5 m magas
óriások sírjait tekintettük meg. A következő helyszín a csodálatos káni palota volt, mely a különleges és
gyönyörű ablakairól híres. A nap végén megnéztünk egy helyi bazárt és sétáltunk egy keveset a
természetben.
A következő reggelen újra Baku fele vettük az irányt és út közben megnéztük az iszapvulkánokat
és Gobusztánban a barlangrajzokat. Bakuba érve láttuk a Tűz tornyokat, amelyek Azerbajdzsán
legmagasabb épületei, és végig sétáltunk a Mártírok sugárúton.
Másnap az azeri magyar nagykövetségre, majd a MOL és az MVM helyi irodáihoz érkeztünk.
Ezeken a helyszíneken a helyi életről és munkáról tartottak nekünk előadásokat és beavattak minket
Magyarország azerbajdzsáni befektetéseibe. Ezután szabadprogram keretében lehetőségünk volt a helyi
üzletekben ajándékokat vásároln.
Az utolsó nap a SOCCAR, Azerbajdzsán energetikai állami cégének épületébe látogattunk.
Majd a Nobel-házat tekintettünk meg és végül a Heydar-Aliyev múzeummal zártuk a kirándulásunkat.
Azerbajdzsán egy nagyon érdekes ország és rengeteget tanultam az úton.
Remélem még lesz szerencsém visszalátogatni és hasonló utakon részt venni.
Felföldi-Fi Noel 12.C