Ahogy közeledik az érettségi, a diákok szívében és elméjében egyre inkább felerősödnek a továbbtanulással kapcsolatos félelmek.
A gimnazista évek alatt megszokott rutin hirtelen átalakul, és a felnőtté válásba csöppenünk. De vajon miért is félünk ennyire a továbbtanulástól?
Első és talán legnagyobb ok az ismeretlentől való félelem. Az általános- és középiskolában megszoktuk a tanárok támogatását, a baráti közösséget és a jól ismert környezetet. Az egyetem viszont egy új világ, ahol új kihívásokkal kell szembenéznünk. Vajon képesek leszünk megbirkózni az új követelményekkel? Megtaláljuk a helyünket az új közösségben?
Ezek a kérdések mind-mind ott motoszkálnak a fejünkben. Félhetünk a kudarctól, hogy vajon elegek leszünk-e a szülők által felállított elvárásoknak vagy éppen “csak” a saját magunk által felállított célok eléréséhez.
Az egyetemre való bejutásért folytatott verseny egyre élesebb, és a legjobb helyekért való küzdelem nagy stresszt jelent. A felvételi vizsgák, a pontszámok, az önéletrajzok mind-mind olyan tényezők, amelyek meghatározzák a jövőnket. Ez a versenyhelyzet sokszor arra késztet minket, hogy megkérdőjelezzük saját képességeinket és értékeinket. De nem szabad hagyni, hogy egy nagyobb akadály miatt megkérdőjelezzük magunkat, van időnk, nem kell elsietni ezt a meghatározó döntést, mérlegeljünk és ha elsőre nem is jön össze, akkor se kell feladni! Előttünk van az élet, lehet valaki már kiskora óta tudja, hogy milyen pályát szeretne választani, de van, akinek ez majd csak az érettségi után jön el. Szerintem az egyik
legfontosabb, hogy ne máshoz hasonlítsuk magunkat, ne azért menjen valaki egyetemre egyből a gimnázium után, mert az összes osztálytársa megy, hanem azért, mert saját maga is szeretné ezt. Én úgy gondolom az egyetemi évek az egyik, ha nem a legmeghatározóbb időszak az életünkben, és ezt csak úgy élhetjük át, ha igazán azt csináljuk, azt tanuljuk, amit szeretnénk. Bátorsággal, kitartással és a megfelelő támogatással mindannyian megtalálhatjuk a saját utunkat, és beteljesíthetjük álmainkat. Ne izguljatok, mindenkinek menni fog!
Lipódi Dorka 11. A