Jól sportolni és eredményesen tanulni… Ez a két dolog eddigi életem során meghatározó volt mindvégig. Véleményem szerint ebben a folyamatban,-ahogy sok másban is- a stabil, biztos alapok a meghatározóak. A Szabadegyházi Kossuth Lajos Általános Iskola adott otthont a történetem első felének. A testnevelő tanárom, Rittler Gábor tanár úr szerettette meg velem a labdajátékok többségét, többek között a tollaslabdát, a labdarúgást, az asztaliteniszt és a teniszt. Ő egyike az országosan elismert testnevelő tanároknak, mindezt saját magának és diákjai szorgalmának köszönheti, pályafutása során több kitüntetésben is részesült. Mondanom sem kell, hogy az útnak, amin ő elindított, az elkövetkező időben sem szakadt vége.
A középiskola mindenki számára választóvíz. A diákok kiszakadnak az addig természetesnek vett élethelyzetükből, és egy teljesen más világba csöppennek. A felnőttek világába. Meg kell tanulniuk alkalmazkodni az új környezetükhöz, az őket körülvevő világhoz, és még sorolhatnám… Mindemellett az iskola követelmények sokaságát zúdítja rájuk. Sokan ilyenkor adják fel, véleményük szerint nincs idő vagy a tanulásra, vagy a sportolásra. Azok, akik ezután is mindkét helyen helyt tudnak állni, nagy elhivatottságról tesznek tanúbizonyságot.
Szerencsésnek mondhatom maga, ugyanis középfokú tanulmányaim során a labdajátékokba vetett hitem nem hagyott alább, sőt mondhatni tovább növekedett, ezt különböző sportágakban elért eredményeim bizonyítják. (Annak ellenére, hogy körülbelül az elmúlt két éves időszak miatt minden sporttevékenység abbamaradt, köszönhetően a COVID-19-nek.)
A 2019/2020-as tanévben az asztaliteniszé volt a főszerep. A diákolimpia IV. korcsoportjában Székesfehérvár városi bajnoka lettem, a további fordulók a vírus miatt nem kerültek megrendezésre.
A 2020/2021-es tanév új sportággal bővült, ugyanis az MLSZ 2020/2021-es versenykiírásában az Iváncsa KSE U-19-es korosztályával a dobogó harmadik fokán tudtunk végezni, megszerezve ezzel a klub legnagyobb utánpótlásbeli eredményét. Még ugyanebben a tanévben kerettagja voltam az MLSZ NBIII. Közép csoportját megnyerő felnőtt csapatnak is. Az egyesület azonban anyagi okokra hivatkozva nem vállalta a magasabb osztályba való feljutást.
A 2021/2022-es tanév második felétől (2022. január) az NBIII-as Iváncsa KSE felnőtt csapatának kerettagja vagyok a mai napig. Hetente ötször követem a programjukat, illetve hétvégén a korosztályom mellett a mérkőzéseikre is járok rendszeresen. A röplabda amatőr diákolimpián Dunaújvárosban megyei bajnokok lettünk, illetve az országos versenyen is részt vettünk Debrecenben.
A 2022 decemberében megrendezésre kerülő seregélyesi házi tollaslabda-versenyen „B” kategóriában a dobogó legfelső fokára állhattam. Az MLSZ 2022/2023-as versenykiírásában az Iváncsa KSE U-19-es korosztályával a második helyen végeztük az alapszakaszt 32-es gólkülönbséggel.
A 2022/2023-as a röplabda diákolimpia körzeti döntőjén második, a megyei döntőn pedig harmadik helyezést sikerült az iskolámnak megszerezni (Tóparti Gimnázium és Művészeti Szakgimnázium). Továbbá a tollaslabda diákolimpia körzeti döntőjének bajnoka vagyok, a megyei döntőn pedig 3. helyezést értem el.
A sportolás mellett legalább annyi hangsúlyt fektettem a tanulásra is. 2019-ben a Tóparti Gimnázium és Művészeti Szakgimnázium német tagozatára adtam be a jelentkezésemet.
Az itt töltött évek alatt kétszer sikerült jeles, illetve kétszer kitűnő bizonyítványt szereznem. Tanáraimnak köszönhetően sikeresen teljesítettem mind a német, mind az angol államilag elismert BME (B2-középfok) nyelvvizsgát, illetve nyáron tervezem a felsőfokút németből. Tanulmányi versenyen is részt vettem történelemből, nem mellesleg az OKTV-n, ahol 67%-os eredményt értem el.
Szeptemberben kezdem felsőfokú tanulmányaimat a Budapesti Gazdasági Egyetem falai között, a gazdaság és management alapszakon, ha minden jól alakul. A sportolást azonban akkor sem szeretném abbahagyni, főleg a labdarúgás terén szeretnék fejlődni, előbbre lépni.
Habár a diákolimpia és a labdarúgás a hét minden napján vett el a szabadidőmből, rengeteget profitáltam belőle. Egyfajta lelki egészséget biztosított a hétköznapokra, azáltal, hogy mindig ki tudtam kapcsolódni. Emellett fontos értékekkel találkoztam, mint például: kitartás, alázat, hit, és még sorolhatnám… Hálás vagyok tanáraimnak, felkészítő edzőimnek (általános iskola: Rittler Gábor, középiskola: Sándorovits Judit és Próderné Pálinkó Szilvia, labdarúgás: Rauf Dávid, Bozai Attila, Domján Attila, Tóth András), hiszen nélkülük nem lehetnék ma az, aki vagyok.
