Nagybátyám, Zolta Tibor már több, mint húsz éve dolgozik tűzoltóként. Ez idő alatt sok embert próbáló mentésen, bevetésen vett már részt, de egyik se volt a törökországi földrengéshez fogható. Erről kérdeztem.
Mi vezetett oda, hogy részt vehettél a mentésben?
Harmincéves koromban lettem tűzoltó és mentőápoló. Ez vezetett oda, hogy bekerülhettem a mentőcsapatba mint egészségügyi személyzet, de bármilyen más feladatot is el tudok látni.
Honnan tudtad meg, hogy Törökországban katasztrófa történt?
Hétfőn reggel a hírekből értesültem róla, hogy földrengés történt, és mivel Törökország stratégiapartnere Magyarországnak és viszonylag közel van hozzánk, ezért szinte biztos voltam benne, hogy riasztásra kerül a mentőszervezet. 11 órakor meg is kaptam az sms-t, hogy vonuljak be a ferihegyi bázisunkra. Mivel ez volt az első riasztásom éles földrengéshez, így nagy izgalommal indultam el az útra.
Vettél már részt más mentésben is?
Igen. Részt vettem a kolontári katasztrófa felszámolásában, a Szabolcs megyei elektromos hálózat összeomlásának felszámolásában, illetve a nagy dunai árvíznél láttam el speciális feladatokat.
Mi történt az érkezés után?
A ferihegyi bázisra érkezés után tájékoztattak minket, hogy még aznap este indulunk. 21 órával a földrengés után, este 9 órakor felszálltunk, majd 2 és fél óra utazás után megérkeztünk Törökországba. Itt már óriási volt a forgalom. Tíz percenként érkeztek a katonai repülőgépek a mentőcsapatokkal és segélyszállítmányokkal. Itt néhány órát várakoznunk kellett, mert nehezen kaptunk teherautót. Másnap, helyi idő szerint 10 órakor érkeztünk meg a helyszínre. Ezzel megfeleltünk a nemzetközi előírásoknak is. A repülőtér nagyon messze volt az epicentrumtól, de ahogy egyre közeledtünk, láttuk jeleit a földrengésnek. Pl.: egy égő konténerkikötőt, és még közelebb érve egyre több romos házat. A nemzetközi szervezet által leosztott, kijelölt területen kell dolgozni egy mentés során. Mi egy lakótelepet kaptunk, ahol a házak kb. 30%-a összedőlt, illetve volt, amelyik felborult. Azt sejtették, hogy nagy számú túlélő lehet a romok alatt.
Hány embert mentettetek meg?
Több embert mentettünk, de kettő volt, akit klasszikus kutatási-mentési módszerekkel, gyakorlatilag bányász módszerekkel, törőkalapáccsal menekítettünk ki, egy fiatal fiút és egy középkorú nőt.
Hogy történik a kutatás?
Első lépés, hogy felvesszük a helyi lakossággal a kapcsolatot, hogy szerintük melyik területeken lehet a legnagyobb számú túlélőt találni. Majd kutyákkal és különböző kamerákkal elkezdjük az adott terület feltérképezését, és ezután kezdjük el a beavatkozást. Itt segítségünkre volt az, hogy nagyon korán kiértünk és így még egyértelmű, hallható segélykiáltások is voltak.
Hogy fogadott titeket a lakosság és hogyan tudtatok velük kommunikálni?
Nagyon barátságosak voltak, hisz segítséget láttak bennünk, illetve a magyarok iránt egyébként is van egy rokonszenv Törökországban. Angolul tudtunk velük kommunikálni, plusz a törökországi magyar nagykövetség Facebookon keresett tolmácsokat. Így jelentkezett a mi tolmácsunk is, aki egy török férfi volt, de 15 évet élt Magyarországon és magyar felesége is van. Munkahelyét hátrahagyva önkéntesként végig segítette a munkánkat.
Más csapatokkal dolgoztatok együtt?
Igen, török és holland csapatokkal dolgoztunk együtt, magyar csapatok közül viszont csak mi láttunk el feladatokat ezen a munkaterületen. Utazás közben találkoztunk más magyar mentőcsapatokkal, de közös munkavégzés nem volt velük.
Milyen érzés volt kimenteni az embereket?
Nagyon jó és felemelő érzés. Egyben elgondolkodtató is volt, hogy mit élhettek át ezek az emberek, hiszen akiket kimetettünk, többnyire 72 órája a romok alatt voltak, 0 mozgási lehetőséggel.
Hogyan tudtad tartani a kapcsolatot a családoddal?
Az infrastruktúra részben összeomlott, így telefonon tudtam tartani a kapcsolatot a családommal néhány percig esténként, de internet nem volt.
Milyen eszközöket használtatok a mentés során?
Keresőkutyákat, kamerákat, illetve biztosítottak olyan eszközöket, amivel a telefonkártyákat be lehet azonosítani. Ez azért jó, mert ha utórengés esetén ránk dől egy ház, akkor be tudják azonosítani, hogy hol végeztünk feladatot.
Voltak-e utórengések?
Igen, folyamatosan. Ezek 4-es, 5-ös erősségűek voltak. Ezt úgy kell elképzelni, hogy ha pl. alszol, akkor felébredsz rá. Nyilván rémisztő, amikor bent vagy egy romos házban és potyognak le a vakolatdarabok az utórengések miatt. De statikailag mindig meg lettek vizsgálva a házak, hogy biztonságos-e bemenni.
Mennyi időt voltatok kint?
A nemzetközi protokoll alapján egy mentőcsapatnak 10 napot kell tudni önállóan feladatot ellátni. Viszont biztonsági okok miatt -többször is lövések dördültek el, amik szerencsére minket nem érintettek- a vezetőség úgy döntött, hogy a 7. nap után hazarendelnek minket.
Köszönöm a beszélgetést.
Zolta Szabolcs interjúja