Nincs mit tenni, ilyen világban élünk. Az internet világában nagyjából már normalizálva van a hazugság, a névtelen és arctalan negatív megnyilvánulások (itt nem a jogos vagy építő kritikáról beszélek). Kézzelfogható következményei már csak alig-alig vannak a szabályszegéseknek, könnyen le lehet törölni egy profilt és létrehozni egy másikat. A fizikai térben viszont nem törölhetjük csak úgy ki magunk, az online felületeken történnő bántalmazás testet ölt, és módszeresen belemar az emberek szívébe és lelkébe. A hazugságokkal el kell számolnunk és ismerőseink megvetést sugárzó szemeibe nézve választ kell nekik adnunk arra a kérdésükre, hogy miért állítjuk be magunkat az interneten milliomosnak, ha a valóságban még kenyérre is alig futja. Erre az ismerőseink is pontosan tudják a választ: szeretnénk olyanok lenni, amik itt nem lehetünk, szeretnénk megmutatni hogy érünk valamit és vadidegenek szemében menőnek tűnni, hogy ha csak egy pillanat erejéig is, de elhihessük magunkról, hogy szép életünk van és boldogok vagyunk. Hogy az embereknek van oka figyelni ránk. De amikor ez az ártalmatlan hazugság átlép egy határt és az emberek rájönnek, hogy becsapták őket, a tiszteletből itt is megvetés alakul ki, és már nyitva is van a lefelé vezető köves, fájdalmas út a bukás felé.
Úgyhogy kérem, engedjék meg hogy együtt vándoroljunk le ezen a köves, fájdalmas úton, ami a süllyesztőbe visz, majd pedig végigkalauzolhassam önöket az online tér egyik legsikeresebb alkalmazásának, a TikToknak a szennyén. De ne ijedjenek meg, éppenhogy súrolni fogjuk a mocskot, mivel gyanítom, semelyikünk sem akar majd lezuhanyozni a séta után.
Első esetünknél lehetséges, hogy csak én buktam ki nagyon, de mélységesen elszomorított, amit látnom kellett. Csekély rálátásom szerint egy igencsak fiatal felhasználó tölthette fel a videót, amiben azt mesélte el nekünk, naiv követőinek, akik csak úgy isszák szent szavait, hogy hogyan került el egy árvaházba majd a nevelőszüleihez. Nyilván mindenkinek, amint realizálta szegény lány élethelyzetét, könnyek szöktek a szemébe, és már azon gondolkozott, hogyan tudna segíteni szegény párának, kit megvert az élet. De akkor lássuk is azt a sztorit. Kérem figyeljenek jól, mert szerintem eléggé „mulatságos” történetet sikerült összehoznia főszereplőnknek. Az alanyunk nem más, mint a szerző lány. Szóval… Egyik délután a lány szülei elmentek a lány nagynénjéhez, majd este és éjszaka sem értek haza. Főszereplőnk elkezdett aggódni a szüleiért, teljesen természetes okból, ezért – és most figyeljenek – felhívta a lány a nagymamáját (aki teljesen más helyen lakott, mint ahova mentek a szülei, de mindegy), de ő sajnos nem vette fel a telefont. Ekkor a lány teljesen kétségbeesett, és nem hogy felhívta volna a szüleit vagy a nagynénjét (mert őket egyáltalán nem is kereste), hanem inkább felhívta a rendőrséget, akik abban a szent pillanatban bevitték őt egy árvaházba. Természetesen nem a nagymamához vitték a zsaruk, vagy esetleg valami más rokonhoz, hanem rögtön árvaházba, úgyhogy a szülőket még csak eltűnt személynek sem lehetett nyilvánítani. De mindegy, nyeljük le. Ugyanis a történet folytatódik… Két nappal azután, hogy bevitték az árvaházba, már örökbe is fogadták a lányt (ez egyáltalán nem fura). Szóval most éppen azt várom, hogy feltöltse az új szobájáról a videót. Ja, azt ugye nem hagytam ki, hogy pont, akik örökbe fogadták, milliomosok? Mily meglepő… Szóval a lány úgy döntött, hogyha meg is lesznek a szülei, ő akkor sem fog visszamenni hozzájuk, mert itt neki sokkal jobban tetszik. Remélem mindenkinek leesett az a tény, hogy az egész csak hazugság.
Az a mértékű tiszteletlenség, amit a lány mutat a szülei felé, egyszerűen gyomorforgató. Azokról az emberekről, akiknek a legfontosabb vagy a világon, és mindent megpróbálnak adni neked, ami csak tőlük telik, olyanokat filozofálni, hogy milyen rohadt vicces meg jó lenne, ha eltűnnének vagy esteleg meghalnának. Undorító! Az a „legmulatságosabb” az egészben, hogy a gyereknek amikor írta, még csak fel sem tűnt neki, hogy semmi logika nincs a történetébe és hogy kismillió helyen bukik meg a sztori. De ő a kommentszekcióban továbbra is váltig állította, hogy ez az igazság, így inkább sajnálnunk kéne, nem álhíreket terjeszteni. Még a legjobb védekezést is bevetette: neki mindegy mit gondolunk, ő úgyis tudja mi az igazság. Nem elkeserítő ezt otthon írogatni, úgy hogy közben ő tudja a legjobban, hogy kamu az egész?
Talán csak tovább kellett volna pörgetnem és tudomást sem vennem erről a hülyeségről, de egyszerűen annyira felidegesített ez az ocsmány álszentség és önsajnáltatás, hogy azt kimondani nem tudom. El se tudtam dönteni, megvessem a csajt vagy sajnáljam tiszta szívemből, mert egyszerűen többre nem futotta neki. Ezért gondoltam, hátha jobb belátásra tudom téríteni, írok egy kommentet. Nagyon tiszteletteljesen és szívhez szólóan leírtam neki, hogy jobb lenne, ha most azonnal letörölné ezt a videót, mert ha majd igazából eltűnnek a szülei nem az lesz az első dolga, hogy kiírja Tiktokra. Nem is tudom miért, de következő napra azt látom, hogy hopszi-hopszi, hát csak nem eltűnt a kommentem? Szóval fogtam magam és írtam neki privátba, de arra sem reagált. Mondjuk sajnálom is a lányt, mert rajta csattant az ostorom. Millió ilyen tizenéves van, akik ezt csinálják és hát pont őt fogtam ki. De remélem azért; csak ha kicsit is, de tudtam rá hatni a szavaimmal. Azóta nem hallottam róla semmit, pedig kíváncsi vagyok rá, mi lett vele.
Na, de akkor vonjunk le egy konklúziót is. Nem csak a lány szégyelheti magát mélységesen, hanem a szülei is. Ha meglátnám, hogy ilyeneket írogat ki a gyerekem, lenne egy kis elbeszélgetésem vele. Továbbá felmerül az a kérdés, hogy mi ösztönözhette egyáltalán arra a lányt, hogy ilyeneket rakjon ki? A szülői elhanyagolás, vagy talán nincsenek barátai, úgy érzi, nincs senki, akinek számítana, ezért inkább feltünősködni akar? Ezt viszont csak a szüleivel tudja lerendezni… Úgyhogy mi robogjunk is tovább, mert most következik egy másik kedvencem: amikor Tinderré válik az alkalmazás, és 10-14 évesek hirdetik magukat, hogy ők barátot/barátnőt keresnek. Eme csodák közül szeretnék most kiemelni egyet, aminél egy csöppet megálltam és elgondolkodtam életem értemén. Idézem: ˝A nevem xy, 13 éves vagyok, …-ban lakom és szeretnék egy 14 év körüli srácot találni, aki szereti a focit. Amúgy perverz vagyok.˝ Görgettem tovább. Ja, mi? Mégse. Visszapörgettem és megnéztem jól láttam-e azt, ami az előbb konkrétan megvakította a szemem. ˝Amúgy perverz vagyok.˝ Hogy tessék, mi vagy? PERVERZ? És ez mégis miben nyilvánul meg 13 éves korodban? A Bogyó és Babóca nevű softpornót nézed? Ja, az mindjárt más. Akkor nem szóltam… Édes Istenem könyörgöm, tudod egyáltalán hogy mit jelent ez a szó? (Ha tudod, az meg csak a te és a szüleid szegénységi bizonyítványa.)
De látják? Pontosan erre mondtam azt, hogy némelyik szülő a felelőtlenség fogalmát annyira mesteri szintre fejlesztette, hogy az agyam eldobom. Aztán majd meg csodálkoznak, ha egy hét múlva bekopog egy 40-es ürge a lakásajtón, hogy: ˝Csókolom! Jöttem egy kicsit perverzkedni a lányával.˝ Az a nemtörődömség, amit ezek a szülők mutatnak, hogy azt sem tudják mit művel éjszaka a gyerek a telefonján, nem túl példamutató, sőt egyenesen felháborító!
Úgyhogy kérem, ha van gyerekük, vigyázzanak rá! Nem elég 5 perc egy nap! Beszélgessenek vele, társasozzanak, kiránduljanak, vagy igazából tök mindegy, csak legyenek ott a gyermeküknek.
Köszönöm, hogy végigjöttek velem ezen a kis kiránduláson melyben a TikToknak egy árnyoldalát néztük meg. Ha kíváncsiak még a szennyesre, nem kell messzire menni, csak tekintsék meg az Instaribancok gyönyörű, kifejező képeit, melynek nézegetése közben, előbb szúrja le magát az ember, mint hogy egyáltalán elszámolna háromig…
Kiss Benigna, 11. A